A lábizzadás
önmagában véve nem ártalmas - csak büdös -, de az állandóan nedves és fülledt hajlatok melegágyát képezhetik a gombásodásnak. Közkeletű tévhit, hogy a lábgomba csak nyáron támad. A gyakorlat azt mutatja, hogy a zárt, nehezen szellőző cipő és a távolról sem bőrbarát zokni egész napos viselése ugyanolyan könnyen vezethet fertőzéshez, mint a gumipapucs mellőzése a strandokon. Figyeljünk a talpon vagy a lábujjak tövénél jelentkező hámlásra, az apró viszkető pöttyökre, és az is intő jel, ha kedvenc lábkörmünk olyan lesz, mint egy karom. Ne higgyük, hogy nem terjed tovább! A bőr- és körömgombák aljas szokása, hogy nehezen lehet tőlük megszabadulni, hosszas kezelést igényelnek - ráadásul bármikor könnyedén újrafertőződhetünk és -fertőzhetünk. Már léteznek "ehető" gyógyszerek is, mégsem kerülhető el a macerás ecsetelés kényelmetlen pózokba tekeredve, formaldehides átszellőztetések bűze a cipőnkben, hypo a kádban, hintőpor a csempén, és a kifőzött zoknik vasalgatása. Dr. Nagy Lilla bőrgyógyász szerint a lábápolás minden kellékét - ollót, habkövet, reszelőt, sőt a törülközőt - alaposan ki kell tisztítani és gyakorta cserélni, hogy elkerüljük a további fertőzést. A körömgomba (onycomycosis) népbetegség, ráadásul a kórnak több változata ismert, és az adott kórokozót csak laboratóriumban lehet rendesen azonosítani. A magabiztos öngyógyítás nagy valószínűséggel félrekezelést eredményez, tovább romlik a helyzet, és ezen az úton akár az orbáncig is eljuthatunk.
A lábunkat azonban akkor is
érdemes szakemberre bízni,
ha nincs baj. Egy pedikűrösnél a kezelés ára átlagosan ezer-ezerkétszáz forint, ami nem olyan sok, hiszen rendszerességről háromhetente, havonta beszélhetünk.
Az otthoni körömvágás hatékonysága sokban függ a szülői házban ellesett technikától, ezt ugyanis nem tanítják és nem reklámozzák - szemben például a fogápolással. Ilyenkor persze sokat számít a megfelelő világítás, de az alkalmatlan szerszámok, a kényelmetlen testhelyzet vagy egyszerű figyelmetlenség is okozhat sebeket. "A huszáros belevágások könnyen meggyűlnek, begyulladnak, és rendkívül lassan gyógyulnak. A köröm és a körömágy - különösen a lábon, ahol nincs olyan szabadon, mint a kezünkön - nagyon érzékeny" - magyarázza Tóthné Kati pedikűrös. A műköröm divatja szerencsére nem terjedt át a lábakra, bár volt rá eset, hogy valaki nyáron "tiszta hiúságból felrakatta, mert gomba miatt le kellett szedjék a körmét, közben meg a sarka teljesen be volt repedezve". Idősebbeknél - úgy negyven fölött - előkerülnek a bütykök, tyúkszemek és bőrkeményedések, melyek felerészben nehézségek nélkül kezelhetők helyben, és csak a másik ötven százalék kényszerül vele sebészhez.
A nem megfelelő cipő
- és nemcsak a magas, hanem a félretaposott sarkú vagy a túl szűk is - kedvezőtlenül terheli a lábfej részeit, görcsös igazodásra kényszeríti az izmokat és szalagokat, természetellenes helyzetbe görbíti a gerincet. A különféle mozgásszervi problémákban és gerincbántalmakban majdnem világelsők vagyunk, bár a számadatokhoz a reumatikus eredetű megbetegedések is hozzáadódnak. Minden öszszefügg mindennel - és ez a láb esetében sincs másképp. Ha pedig a reflexológia oldaláról vizsgáljuk, tehát hogy a talpon található pontok masszírozásával jótékonyan befolyásolhatjuk az ezekhez tartozó testrészeink működését, akkor nem látszik elképzelhetetlennek ennek a fordítottja sem - vagyis a rossz helyen nyomódó talp is komoly károkat okozhat.
Pál Kata
Számokban
A mezítlábas népek körében a lábfej betegségei mindössze 3 százalékban fordulnak elő, míg a cipőt hordó társadalmakban ez meghaladja a 80 százalékot. Magyarországon minden ötödik embernek van a lábában vérkeringési zavara vagy érelmeszesedése, közülük minden tizenötödiknek (ami 3 százalékot jelent!) öt éven belül amputálni kell az ujját vagy a lábát. A keringési zavarok és az érelmeszesedés fokozza a szívinfarktus veszélyét is. A tény, hogy kétszer annyi nő szenved krónikus lábbántalmakban, mint ahány férfi, a várandósság okozta pluszterheken felül az életidegen női cipődivat kényszerére vezethető vissza. A gombás fertőzések gyakorisága - a külső tényezőktől (mint éghajlat, élet- és munkakörülmények, ruházkodási szokások stb.) függően - változatos képet mutat Európában. A hivatalos statisztikák szerint 2-13 százalék között mozog, bár idősebb korban és egyes betegségek - például cukorbaj - esetén az arány eléri a 20-30 százalékot. A megkérdezett hazai szakemberek szerint nálunk az emberek 40-45 százaléka szenved bőrgombától.