Cirkusz

A Compagnie 111 és Aurélien Bory Tárgytalanul (Sans objet)

  • Sisso
  • 2012. október 20.

Színház

című melankolikus műszaki bemutatója és akrobatikus terminátorshow-ja meghökkentő távlatokat nyitott az "új cirkusz" műfaj értelmezésében. Már csak azért is, mert még soha nem láttunk a világot jelentő deszkákon ekkora gépet - mint főszereplőt, rendezőt és díszletmunkást.

Szólója is volt a monstrumnak, mindjárt az elején, nézhettük, ahogy öntudatra ébred egy sötét pince mélyén. Mobil szoborként, óriás bábként tekergett, mechanikus "ízületeinek" köszönhetően más-más alakot öltve, megidézve emberi jellemeket. Végül elnyerte személyiségét egy kedves és hasznos lény képében, aki azért megmutatja időnként, hogy ő az úr. Sikló és forgó mozdulatai kortárstánc-koreográfiává álltak össze, különösen, amikor az élő akrobaták - Oliver Alenda és Olivier Boyer - is megjelentek a színen. Két ember és egy gép szembenállásában, bravúrosan pontos (naná, különben életveszélyes) összjátékában teljesedett ki az előadás. Komor újakrobatikai elemek, erőmutatványok, a Modern idők című filmre rímelő komikus jelenetek és a gép által hirtelen átalakított színpadképek adták az előadás amúgy monoton ritmusát.

A dekadens színpadi szörnyet a fizikus Aurélien Bory építette, akinek szerkezeteit már többször is láthatta a közönség a Trafóban az elmúlt évtizedben (Ejection, IJK, Plan B, Taoub). Korunk színházi Frankenstein doktora meg is hajolt a végén, míg teremtménye a háttérben csendesen pihent: mint aki tudja, hogy minden csak illúzió, nem lesz ő főfőnök soha. Mondjuk azért álmaimban ne jöjjön elő.

Trafó, szeptember 14.


Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)