Cirkusz

A Compagnie 111 és Aurélien Bory Tárgytalanul (Sans objet)

  • Sisso
  • 2012. október 20.

Színház

című melankolikus műszaki bemutatója és akrobatikus terminátorshow-ja meghökkentő távlatokat nyitott az "új cirkusz" műfaj értelmezésében. Már csak azért is, mert még soha nem láttunk a világot jelentő deszkákon ekkora gépet - mint főszereplőt, rendezőt és díszletmunkást.

Szólója is volt a monstrumnak, mindjárt az elején, nézhettük, ahogy öntudatra ébred egy sötét pince mélyén. Mobil szoborként, óriás bábként tekergett, mechanikus "ízületeinek" köszönhetően más-más alakot öltve, megidézve emberi jellemeket. Végül elnyerte személyiségét egy kedves és hasznos lény képében, aki azért megmutatja időnként, hogy ő az úr. Sikló és forgó mozdulatai kortárstánc-koreográfiává álltak össze, különösen, amikor az élő akrobaták - Oliver Alenda és Olivier Boyer - is megjelentek a színen. Két ember és egy gép szembenállásában, bravúrosan pontos (naná, különben életveszélyes) összjátékában teljesedett ki az előadás. Komor újakrobatikai elemek, erőmutatványok, a Modern idők című filmre rímelő komikus jelenetek és a gép által hirtelen átalakított színpadképek adták az előadás amúgy monoton ritmusát.

A dekadens színpadi szörnyet a fizikus Aurélien Bory építette, akinek szerkezeteit már többször is láthatta a közönség a Trafóban az elmúlt évtizedben (Ejection, IJK, Plan B, Taoub). Korunk színházi Frankenstein doktora meg is hajolt a végén, míg teremtménye a háttérben csendesen pihent: mint aki tudja, hogy minden csak illúzió, nem lesz ő főfőnök soha. Mondjuk azért álmaimban ne jöjjön elő.

Trafó, szeptember 14.


Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.