Cirkusz

A Compagnie 111 és Aurélien Bory Tárgytalanul (Sans objet)

  • Sisso
  • 2012. október 20.

Színház

című melankolikus műszaki bemutatója és akrobatikus terminátorshow-ja meghökkentő távlatokat nyitott az "új cirkusz" műfaj értelmezésében. Már csak azért is, mert még soha nem láttunk a világot jelentő deszkákon ekkora gépet - mint főszereplőt, rendezőt és díszletmunkást.

Szólója is volt a monstrumnak, mindjárt az elején, nézhettük, ahogy öntudatra ébred egy sötét pince mélyén. Mobil szoborként, óriás bábként tekergett, mechanikus "ízületeinek" köszönhetően más-más alakot öltve, megidézve emberi jellemeket. Végül elnyerte személyiségét egy kedves és hasznos lény képében, aki azért megmutatja időnként, hogy ő az úr. Sikló és forgó mozdulatai kortárstánc-koreográfiává álltak össze, különösen, amikor az élő akrobaták - Oliver Alenda és Olivier Boyer - is megjelentek a színen. Két ember és egy gép szembenállásában, bravúrosan pontos (naná, különben életveszélyes) összjátékában teljesedett ki az előadás. Komor újakrobatikai elemek, erőmutatványok, a Modern idők című filmre rímelő komikus jelenetek és a gép által hirtelen átalakított színpadképek adták az előadás amúgy monoton ritmusát.

A dekadens színpadi szörnyet a fizikus Aurélien Bory építette, akinek szerkezeteit már többször is láthatta a közönség a Trafóban az elmúlt évtizedben (Ejection, IJK, Plan B, Taoub). Korunk színházi Frankenstein doktora meg is hajolt a végén, míg teremtménye a háttérben csendesen pihent: mint aki tudja, hogy minden csak illúzió, nem lesz ő főfőnök soha. Mondjuk azért álmaimban ne jöjjön elő.

Trafó, szeptember 14.


Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.