Szólója is volt a monstrumnak, mindjárt az elején, nézhettük, ahogy öntudatra ébred egy sötét pince mélyén. Mobil szoborként, óriás bábként tekergett, mechanikus "ízületeinek" köszönhetően más-más alakot öltve, megidézve emberi jellemeket. Végül elnyerte személyiségét egy kedves és hasznos lény képében, aki azért megmutatja időnként, hogy ő az úr. Sikló és forgó mozdulatai kortárstánc-koreográfiává álltak össze, különösen, amikor az élő akrobaták - Oliver Alenda és Olivier Boyer - is megjelentek a színen. Két ember és egy gép szembenállásában, bravúrosan pontos (naná, különben életveszélyes) összjátékában teljesedett ki az előadás. Komor újakrobatikai elemek, erőmutatványok, a Modern idők című filmre rímelő komikus jelenetek és a gép által hirtelen átalakított színpadképek adták az előadás amúgy monoton ritmusát.
A dekadens színpadi szörnyet a fizikus Aurélien Bory építette, akinek szerkezeteit már többször is láthatta a közönség a Trafóban az elmúlt évtizedben (Ejection, IJK, Plan B, Taoub). Korunk színházi Frankenstein doktora meg is hajolt a végén, míg teremtménye a háttérben csendesen pihent: mint aki tudja, hogy minden csak illúzió, nem lesz ő főfőnök soha. Mondjuk azért álmaimban ne jöjjön elő.
Trafó, szeptember 14.
