Elképesztően izgalmas volt, hogy egy csomó felnőtt olyan dolgokról beszélt, amik engem érdekelnek. Ez addig nem nagyon fordult elő. Aztán minden világossá vált. Tudtam, hogy színházzal akarok foglalkozni, de nem tudtam, hogyan.Az ezt követő években főként kőszínházakban játszottam (Székesfehérvár, Kassa), aztán egy kicsit elegem lett a színház intézményes formájából, és szabadúszó lettem. Fontos a szabadság.
rap: Mik az eddigi kedvenc alakításaid?
JG: Mindegyiket szerettem, amelyikben mertem elég bátor lenni.Érdekes, hogy ezek az előadások főként független produkciók voltak (Hauff: A kőszív, Lorca: Öt év múlva, Tallér Edina: Egy perccel tovább, Moore: Biff evangéliuma). Amikor otthagytam a kassai színházat, a barátaimmal megalapítottunk egy független csapatot, a Spidronműhelyt, amivel a Merlinben működtünk. Ez nagyon inspiratív időszak volt, azt hiszem, az igazi pályám innen indult el.
rap: Gyerekeknek is játszol, sőt oktatsz is fiatalokat. Mennyiben más ez, mint a "felnőttszínház"?
JG: Nagyon inspirálnak a kölykök. A felnőttek hajlamosak túlbonyolítani a dolgokat, pedig valójában egy csomó minden az életben mérhetetlenül egyszerű.A gyerekelőadásokban pont az a jó, hogy konkrétan mérhetők a nézői reakciók. Egy gyerek rögtön reagál. Neked pedig muszáj ezerrel koncentrálnod, különben lebuksz. A jó színház alapfeltétele szerintem a játék. Ötödik éve tanítok egy alapítványnál (Karaván Művészeti Alapítvány), ahol roma és nem roma fiatalok közösen foglalkoznak színházzal.Azt tapasztalom, hogy a képzelet, a fantázia, a játék olyan ősi ösztön, ami kivétel nélkül minden emberben megtalálható. Néhány barátommal (Balogh Rodrigóval, Illés Mártonnal) közösen létrehoztunk egy projektet, a Szemétálmokat, aminek az alapkoncepciója az, hogy vigyük ki a művészetoktatást az utcára, keressünk meg fiatalokat, inspiráljuk őket, kínáljunk nekik perspektívát. A projekt szervesen kapcsolódik a fővárosi lomtalanításokhoz, az ebből élő családokhoz és gyerekeikhez.
rap: Milyen darabokban lehet téged jelenleg látni?
JG: Nyolc repertoáron lévő előadásom van, négy különböző társulatnál (Maladype, Spirit, Karaván, Studio13, RS9), plusz két előadás a Maladypénél, amikkel idén fesztiválozunk. Nemsokára elkezdem próbálni Balázs Zolival Goethe Egmont című darabját a Maladype Színházzal, novemberi bemutatóval. Aztán, ha minden jól megy, utazom Békéscsabára egy hónapra Árni Ibsen Mennyország című darabját próbálni, és ahogy ott végeztem, irány Dunaújváros, ahol Király Attila rendezésében a Kabaré című előadás Konferansziéja leszek - miközben játszom a futó előadásokat.
rap:Mik a közeljövő tervei?
JG: A Maladypével szorosabbra fűzöm a szálaimat, sokat tanulok tőlük, nagyon inspirálnak.
rap: Mi más adhatna még inspirációt?
JG: Olyan jó lenne, ha azok a projektek, amiket támogatok - Szemétálmok, Karaván, Maladype, Spirit -, még több emberhez eljutnának. Ha nem kellene szélmalomharcot folytatniuk az életben maradásért.
