Színház

Zsenánt

Garaczi László: EMKE - Volt egyszer egy kávéház...

Színház

Az EMKE zenekara - a kézbe vehető színlap mindössze ennyit, vagyis semmit sem árult el arról a pár muzsikusról, akik a Thália Színház és a Café Budapest 2012 elnevezésű őszi fesztivál közös bemutatójának legsikeresebb szereplői voltak. Merthogy október 5. estéjén maradandó jó emlékké leginkább és szinte kizárólag az ő játékuk válhatott, s habár Dinicu szerzeménye, a Pacsirta méltán népszerű bravúrdarab, azért egy színházi előadásról szólván nyilvánvalóan nem túlságosan hízelgő álláspont, ha alig pár nap távolából e slágerszám megszólaltatását ítéljük a produkció egyetlen hibátlan és felüdítő mozzanatának. Különösen akkor nem, ha az előadás létrejötte körül a két említett intézményen túl olyan tiszteletre méltó művészek vállalnak alkotói közreműködést, mint az író Garaczi László, a rendező Bagó Bertalan s éppen nem utolsósorban a szereposztás élén vonuló Cserhalmi György. Márpedig ez a kritikus által is erősen szégyellt helyzet: egy kimondottan rossz, már az alapjaiban elhibázott, a kivitelezésében aztán csak tovább gyengített előadást muzsikáltak szorgosan körbe a derék zenészek (zene: Horváth Károly).

Nagy Péter, Kolti Helga, Cserhalmi György, Mészáros András


Nagy Péter, Kolti Helga, Cserhalmi György, Mészáros András

Fotó: Ilovszky Béla / Theater.hu

"Garaczi László új művében, melyet a Thália fölkérésére írt, Budapesten járunk, a 20. század huszas (sic!) éveiben" - idézhetjük a fentebb már emlegetett színlapot, nem annyira azért, hogy a kínos ékezethibára irányítsuk a figyelmet (mely hibához hasonlót a színház előcsarnokába kihelyezett táblán is lelhettünk persze: Nemzeti Kultúrális [sic!] Alap), hanem a cselekményt körvonalazván. Pontosabban, hogy sietve helyesbítsünk: a kávéházat és boszorkányszombatot, putrit, hadi törvénykezést és vonópárbajt megjelenítő zenés játék sokféle korban játszódik, csak épp speciel a húszas években nem. Wassermann Móric, az EMKE "tulajdonosa" (a darabban: bérlője) ugyanis a békebeli Monarchia éveiben keres új prímást fényes üzletébe, míg fia és barátai a második világháborús orosz fronton bolyongva mesélik újra a feketéjéről nevezetes kávéház legendáját, hogy az előadás végén immár a naprakész jelenben harsogja magát a színre a kávéházat renováló lélekkufár befektető.

Addig persze sok minden történik a körbeforgatott és fel-le süllyesztett színen, hiszen a Kolti Helga ideája nyomán létrejött produkció csak úgy tobzódik az ötletekben. Van itt egy-két majdnem jó refrénbemondás ("Hát azért ez..." - veti közbe mindannyiszor a kasszírnő az EMKE túlhabzó legendáit kicsinyítve), mozgó Ady-paródia, hű, de merész játék a turullal, jelenetezett kávéház-katalógus, Egy szerelem három éjszakája-allúzió és alig felismerhető Kellér Andor-idézet, csak éppen darab nincsen. A budapesti Farkas Pali és az Erdélyből érkező Rácz Gabi közötti prímásverseny színpadi értelemben éppúgy nem létezik, mint ahogy értelmezhetetlen a kasszírnő ármánykodása, a kerettörténetbeli hadbíró világfilozófiává kajdácsolt gonoszsága vagy éppenséggel azok a népmesei betétek, amelyek sűrűn tarkítják az előadás menetét. Leginkább tán valamiféle blődlihangulat kínál egységes regisztert az ősbemutató számára, amely a második részre egyre válságosabbnak érzékelteti az alkotói folyamatot. Mással ugyanis nemigen magyarázhatjuk, hogy a komikus tenorban általában amúgy sem kirobbanó Cserhalmi Györggyel miért játszatják el hosszú percekre nyújtva a színpadi süllyesztőre való rácsodálkozás aktusát, s az olyan filléres poénokra sem lehet egyéb értelmezésünk, mint például a függöny előtt felhangzó "most fog eldőlni" fordulatra hátulról obligát ráfelelő dőlészaj.

Cserhalmi György egyebekben a színészi lelkiismeretesség magasiskoláját nyújtja: ha kell, dalra fakad, s kísérti a groteszket erősen, különösen másik szerepében, mint sajátos mozgáskultúrájú Koltóy főhadnagy. Erre a mozgásra amúgy annál is inkább komoly súlyt fektet a kiváló művész, minthogy ez utóbbi szerepe még annyira sincs megírva és jelenlétében motiválva, mint amennyi munícióval a Schwarze Flamme évezredes titkának kávés birtoklóját a színre bocsátották. Az ötletgazda, Kolti Helga viszont nem is kettő, de három szerepben lép fel, s mint Wassermann-né néhány érvényes pillanatot is felmutat. Három szerepe van Hunyadkürti Istvánnak is, aki bemondással felszerelt pincérként talán az egyetlen hálás színészi jutalomjátékot kamatoztatja, biztos szaktudásának köszönhetően. A szereplőgárda további tagjairól leginkább rokonszenvező együttérzéssel szólhatunk, helyesebben hallgathatunk, s immár mindössze csupán az ugyancsak szerepekkel elhalmozott Gubás Gabi érdekében kell óvólag szót emelnünk. Nem lehet ugyanis a tehetséges színművésznő védelmében elhallgatnunk, hogy rikácsolással egyénített hadbírófigurája nem démoni és nem is groteszk, hanem szimplán csak roppant kínos, s mi tagadás, Gubás darabzárlatként előrántott mai vállalkozójára sem kínálkozik kedvezőbb jelzőnk. Bizony, húzniuk is kell a muzsikusoknak a talpalávalót rendesen, hogy kapjon némi formát a tapsrend.

Thália Színház, október 5.


Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.