rés a présen: Úgy tűnik, Zsámbékon az idén újra megrendezed Forgách András A pincér című darabját. Tulajdonképpen ez egy rekonstrukció?
Telihay Péter: Ha a rekonstrukció egy romos épület felújítását jelenti, akkor nem. Inkább egy torzó befejezése, egy félretett szöveg kerekre formálása.
rap: Miről szól?
TP: Forgách darabja egyszerű szöveg. Látszólag. De tele van rejtélyekkel. Amikor öt évvel ezelőtt először hozzáfogtunk – és végül torzóban hagytuk –, ezeknek a rejtélyeknek mindegyike csak kibújt a felszín alól, de teljes valójában nem mutatta meg magát. A helyszín egy üres szálloda valahol… Éjszaka van, csönd mindenütt. Egy színésznő aznapi előadása után mámoros vagy kiégett vagy kétségbeesett, de mindenképp nagyon érzékeny állapotában magányosan hever a szobájában, virágcsokrok tetején, akár egy ravatalon. Egy fiatal pincér – zárkózott férfi – akaratlanul felsérti ezt a magányt, behatol a színésznő zaklatott idegrendszerébe. Hangtalanul, patologikus alapossággal igyekszik rendet teremteni körülötte, provokatív ügyetlensége, elszánt mániákussága gyanút kelt. Nem ismerik egymást. Kapcsolatukban mégis egyre több titok sejlik fel, akár egy balladában vagy egy pszichotikus horrorban. Mintha mégis találkoztak volna már. Az idő és a hely, a szálloda átláthatatlan, üres, égbe nyúló labirintusa pusztító energiákat szabadít fel a két szereplőben. Noha kapcsolatukról semmi sem derül ki, a sejtés, hogy közük van egymáshoz, végzetesen összeköti őket. Olyan irracionális megszállottsággal kutatják egymás titkait, akár a görög tragédiák hősei: Oidipusz vagy Médeia. A tátongó szakadék szélén imbolygó ember szürreális fanatizmusa, a kétségbeesett és tehetetlen ember bátorsága: ez a történet hajtóereje és egyben aktualitása. Ennek a fanatizmusnak az anatómiája az, ami Forgách darabját izgalmassá teszi.
rap: Hol találkoztál először a művel?
TP: Évtizedekkel ezelőtt láttam a darabot Miskolcon. Tetszett, de akkor nem tett rám olyan erős benyomást, mint néhány évvel később, amikor Hajnal János – aki a pincér szerepét játssza – ismét felhívta rá a figyelmemet. Gubík Ágit kértük fel a színésznő szerepére. Elkezdtük a munkát, de végül is nem az elképzelt formájában született meg az előadás. Ezen a nyáron azonban a Zsámbéki Színházi Bázis, a Manna Produkció, a KoMod Színház és a B32 összefogásával újra belevágtunk. Szerencsére. Mindaz, ami egykor homályosnak tűnt, mára talán beérett.
rap: Mikor lesz a bemutató?
TP: Augusztus 25-én 20.00-tól a Zsámbéki Bázison a Pulcinella hangárban lesz a bemutató, aztán ugyanott az Orbók Lucie és Áron által szervezett második Y.EAST fesztivál keretében szeptember 3-án. Az előadás után lesz a cseh–magyar színházi fesztivál zárókoncertje a hangár előtt. A budapesti bemutató szeptember 18-án lesz a B32-ben, és ott műsoron lesz egy ideig, valamint reményeink szerint turnézik is.
rap: Hol találkozhatunk még a munkáiddal ősztől?
TP: Novemberben Kassán, a Thália Színház társulatával Szigligeti Ede Liliomfi című művéből készítünk egy személyes vallomásokkal teli előadást. A József Attila Színházban szintén nagy feladat vár. Nagy András Anna Karenina pályaudvar címmel írt egy csodálatos színdarabot Tolsztoj híres regénye alapján. Ebből rendezek előadást a jövő év márciusában. Itt műsoron marad három korábbi rendezésem is: a Bánk az esküdtszék előtt, ami egy beavató színházi produkció a Partvonal Műhely és a József Attila Színház közös vállalkozásában, Arthur Miller Alku című műve és Karinthy Ferenc Dunakanyar, illetve Békés Pál A Tisza felső folyása című egyfelvonásosai; a két utóbbit egy estén játsszuk, lévén egy történet két olvasatát adják.
rap: Miről kell szólnia ma a színháznak?
TP: Az Alkuból idézném az öreg Solomont: „Régen mit csinált az ember, ha boldogtalan volt? Na, mit? Elment a templomba vagy forradalmat csinált.” Azt szeretném, ha a színház egyesítené ezt a kettőt.
