rés a présen

„Pólókat fogunk szitázni”

Köles Ferenc színész

  • rés a présen
  • 2017. augusztus 27.

Színház

rés a présen: Mióta csináljátok már a Faluturistákat az Ördögkatlanban?

Köles Ferenc: A magunk módján az idén mi is jubilálunk. Ez lesz az ötödik bevetés a Katlanban. Az elmúlt négy év alatt négy falut pipáltunk ki. Nagyharsány, Kisharsány, Palkonya, Beremend. Az idén kiszállt Palkonya, helyére Villánykövesd lépett. Úgyhogy most ők következnek.

rap: Melyik volt az eddigi kedvenced?

KF: Nekem mindig nagy stressz felkészülni az aktuális akciókra, és megfelelni a nem létező elvárásoknak, de eddig, azt hiszem, minden helyszínen nagyot pukkantak az előadások. Nem beszélve a helyiek készséges segítségéről és mai napig tartó feltétlen barátságáról. Sok hülyeséget megcsináltunk már, de azon a mai napig röhögök, amikor Nagyharsányban Matta Lóri barátommal azt találtuk ki, hogy a híres nagyharsányi csata óta a környéken él egy szórványtörök gyerek. Számítva a messze földön híres improvizációs képességére, rábíztam, hogy mi legyen az a 4-5 törökül elhangzó mondat, amelyeket majd menekülés közben utánunk kiált. Amikor odaértünk a csoporttal, Lóri turbánban-kaftánban ordítani kezdett: „Fenerbahcse, kurva anyád, magyar gyerek megátkozlak!” Majd eltűnt a susnyásban.

rap: Az idén hol bukkan fel majd a csapat?

KF: Ahogy említettem, Villánykövesd következik. Viszont a falu igencsak picinek bizonyul, úgyhogy valószínűleg nem tartunk klasszikus bejárást, hanem – ha addig sikerül megegyeznünk Szente Vajkkal – a falu EU-kompatibilis játszóterén rendezünk egy Villánykövesd, szeretlek! típusú falutörténeti sorversenyt.

rap: Milyen egyéb programon találkozhatunk veled ott?

KF: A Katlannál potom 640 évvel idősebb a pécsi egyetem. Mivel a campushoz nekünk is van kötődésünk, ezért Ács Norbi kollégámmal augusztus 4-én „majdnem híres vidéki celeb” feliratú pólókat fogunk szitázni a nagyharsányi Pécsi Bölcsész Udvarban. Ezenkívül Bérczes Laci idei kaposvári rendezését, a Rivaldafényt is játsszuk kétszer, augusztus 3-án a palkonyai Mokos Pince színháztermében.

rap: Ősztől hol és miben láthatunk?

KF: Pécsett kezdek az Anger–Vinnai-féle A diszpécserben, majd a Veszedelmes viszonyok következik Horgas Ádám rendezésében. Idáig tudom.

rap: Fővárosi színész leszel?

KF: Műsoron marad a Radnótiban A párnaember, amit Szikszai Rémusz rendezett, és Kaposváron is megy még az említett Rivaldafény. Mindkettőt szeretem. Viszont a kisfiam ősszel Pécsett elkezdi az iskolát, úgyhogy egyelőre még mindig Pécs marad a bázis. A karrier, remélem, megvár. Hogy mondjam? Bízom az egy százalékomban.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.