olvasópróba

A kőfalak leomlanak?

Színházi bemutatókat, előadásokat ajánlunk.

A Városmajori Szabadtéri Színpadon a Kőműves Kelement rendezi meg Alföldi Róbert. Nem először, ugyanis 2013-ban, részben azonos szereposztással már színpadra állította a RaM Colosseumban. Abban az évben, amikor a Nemzeti Színházban az igazgatóváltás zajlott. Földes Anna akkori kritikája is reflektált erre a helyzetre: „Alföldi Róbert ezzel a félelmetes és látványos produkcióval is azt igazolja, hogy a tehetség, ha történetesen megfosztják megérdemelt eszközeitől, akkor is képes társaival, szövetségeseivel újra nekigyürkőzni, új kereteket teremteni és bizonyítani. Ahol ő rendez, ott remélhetően létrejön, vagy legalábbis létrejöhet esténként a mi Nemzeti Színházunk.” Akkor öltönyös menedzserek világába helyezte Kőműves Kelemen történetét, ahol – újra Földes Annát idézve – „nem az ismert cselekmény, hanem a személyes és érdek­ellentéteket hordozó, az előre megjósolhatatlan kimenetelű, szenvedélyek korbácsolta morális konfliktus hevíti izzásig a levegőt”. A főszerepet most is Stohl András játssza, a feleségét pedig Radnay Csilla, de láthatjuk az előadásban László Zsoltot, Medveczky Balázst és Szatory Dávidot is. Tizenkét év alatt sokat változott az ország, meglátjuk, mindez hogyan tükröződik az új rendezésben. Az olvasópróbán Alföldi Róbert elmondta, hogy most a húszas-harmincas és az ötvenes-hatvanas generáció közötti szakadék áll majd rendezése középpontjában. Úgy látja, ma jóval több indulat, több cinizmus és mélyebb szomorúság jellemzi az életünket, mint 2013-ban, és repedeznek az alapok is, amelyekre építeni lehetne. (Városmajori Szabadtéri Színpad, július 25., 20 óra)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.