rés a présen: A CAFe Budapest műsorán szerepel október 4-én a Trafóban a Collective Dope [D]OPEN Your Move című rendezvénye. Mi is ez?
Jenna Jalonen: Ez egy egynapos minifesztivál lesz, illetve az első alkalom Magyarországon a kortárs tánc és az urban dance találkozására a színpadon. Negyven táncost hívtunk meg mindkét műfajból, hogy „vakrandi” jelleggel párbajra hívják ki egymást, ismerkedjenek, megosszák a mozgás örömét, és nyissanak egymás kultúrája felé. Jó lenne, ha erre építhetnénk itt egy új közösséget. Az eseményen lesz két előadás is a Collective Dope-tól. Az egyik a Beat című, legutóbbi Lábán-díjnyertes Horváth Nóra-koreográfia meg a saját bemutatóm: BEAT ’I Just Wish to Feel You’ címmel, aztán persze after party, másnap meg egy workshop.
rap: Bemutatnád az alkotókat?
JJ: Az említett bemutatót egy belga urban dancerrel, Jonas Garrido Verwerfttel hoztuk létre. A koncepció tőlem jött, de Jonas abszolút alkotótárs. Bevontuk még Adrian Newgent holland sound designert is, aki élőben komponálja a zenét a színpadon. Az előadás novemberben Belgiumba utazik. A Collective Dope pedig alapvetően Horváth Nóra és én vagyunk, s azért kollektíva, mert több külső emberrel együttműködve alkotunk, álmodunk, és keressük a megoldásokat. Ahogy az látható lesz majd október 4-én pénteken a [D]OPEN Your Move nevű rendezvényen is. Csodálatos, hogy mennyi hazai művész csatlakozik, és az is, hogy a Műhely Alapítvány a partnerünk, mert mindenben segít, amihez táncosként nem értünk.
rap: Hogyan találtál rá ezekre az emberekre?
JJ: Jonassal Belgiumban ismerkedtem meg, ahol mindketten a fAbuleus nevű társulatnál dolgoztunk két külön produkcióban. Elkezdtünk zenéről beszélgetni, aztán egymást tanítani. Ő break és house dance órákat tartott nekem, én pedig cserébe kortárs táncra és kontakt improvizációra oktattam. Gyorsan kialakult köztünk a testvériség, így hát könnyű volt elkezdeni közösen alkotni. Adriannal Magyarországon és Belgiumban dolgoztam együtt pár alkalommal. Itt a Willany Leó Improvizációs Táncszínházban találkoztunk, aztán zenét írt az egyik első koreográfiámhoz az Egri Tánctagozatnak, majd magammal vittem a fAbuleus produkciójához is. 2008-ban jöttem Magyarországra klasszikus balettot tanulni az akkori Magyar Táncművészeti Főiskolára. 2011-ben végeztem, utána egyből a kortárs tánc felé vettem az irányt. A Duda Éva Társulatban dolgoztam, majd francia és belga produkciókban, aztán 2015-ben Belgiumba költöztem négy évre, és utána jöttem vissza Budapestre, azóta itt vagyok.
rap: Miért jó neked Budapesten?
JJ: Helsinki nagyon jó hely, jólét van, tisztaság, és működik a rendszer, de imádom Budapestet, mert bizonyos értelemben itt nőttem fel. Budapest számomra ízes, színes, kreatív, és itt vagyok szerelmes is.
rap: Finnországban nem is volt táncos karriered?
JJ: Nem igazán. Tornával kezdtem, aztán kitaláltam, hogy balettozni szeretnék, és bekerültem a finn nemzeti balettiskolába, de már 16 évesen el is jöttem onnan. A saját darabjaimat viszont szívesen vinném Finnországba, és rajta is vagyok. Jövőre megyünk a Long Time No See! című előadással.
rap: Miben, hol láthatunk még téged ebben az évadban?
JJ: Benne vagyok a Hodworks Délibáb című előadásában. Ez volt az első alkalom, hogy Hód Adrienn-nel dolgoztam. Olyan ez az előadás, mint egy hosszú séta a Blaha Lujza téren, mint a magyar kortárs kultúrpolitika körképe és egy művházi gálaműsor keveréke. Mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg a MU-ban október 25-én, illetve 26-án. A november 27. és 30. között zajló dunaPart platformon is lesznek Collective Dope-előadások. A DOPE ‘I Just Wish to Help You’, amely Horváth Nórával közös első duettünk a segítség fogalmáról, a gyermeki állapotról, brutális esés-kelés koreográfiával. (Ennek a fizikai kutatásnak a folytatása a BEAT ‘I Just Wish to Feel You’ darabom.) Aztán ugyanott látható lesz még a Simkó Beatrixszal közös produkciónk, a Long Time No See!, amely a finn–magyar nyelvrokonságról, a testvériségről, a metakommunikációról szól.
