Színház

A 83 esztendős Eugenio Barba a 20. századi színházművészet egyik legnagyobb hatású alkotója. Négy kontinens tucatnyi országából toborzott, Odin Teatret nevű nemzetközi csapatával járja a világot. Az idei MITEM-en mutatta be először Az ártatlanok trilógiája (The Trilogy of the Innocents) mindhárom darabját.

A gyűlölet felől értelmeződik hazaszeretet és magyarság a Sacra Hungaricában. Van benne valami, hiszen az előadásban elhangzott – a Facebook legalját és a magas kultúrpolitikát is képviselő – kommentekből álló gyűlölethalmok tényleg szépen kirajzolják a Kárpát-medence domborzatát. Urbán András produkciója mégsem annyira a tőle megszokott, végletekig fokozott helyzetekre és a brutalitás brutalitásának színpadi megmutatására épül. Ennek csak egyik oka, hogy más közegben született a produkció: a rendezőnek ez az első munkája Magyarországon.

Vándorfesztivál lehetne belőle.

Mindig az talál meg, ami éppen akkor szükséges a továbblépésemhez.

Nem vitás, Osztap Bender igazi túlélő: a nagy kombinátort most épp egy újabb nemzedék fedezi fel önmaga számára. A színész-színházcsináló Vecsei H. Miklós, a költő és dalszövegíró Závada Péter, a zenész Ratkóczi Huba generációja, miként erről a fesztiválprodukció gyanánt bemutatott koncertszínházi előadás oly érzékletes bizonyságot kínál.

Ha van a színpadon egy pisztoly, annak előbb-utóbb el kell sülnie. Ez a dramaturgiai szabály viszont nem érvényes egy zongora esetében, ami pont attól tud csehovi lenni, ha nem szólal meg.

A színház most a közösségi oldalon keres támogatókat.

Mészáros Piroska májusban a Mozsár Műhelyben látható, a Call Girl c. előadásban.

A világhírű olasz maestro a Pesti Magyar Színházban rendezte a szerb drámairodalom egyik modern klasszikusát, Dušan Kovačević A maratonfutók tiszteletkört futnak c. fekete komédiáját, avagy humoros rémdrámáját. A rendező életútjáról, balkáni kötődéseiről és a titói Jugoszlávia avantgárd paradicsomáról beszélt a Narancsnak.

Milyen nagyszerű volna olyan színházi közegben élni, amelyben a nagy vagy kis kultú­rák kiemelkedő, díjakkal elismert drámái, lekövetve a körülöttünk lévő világ folyamatait, itthon hamar színpadra kerülnének! Száz éve egy sikerdarab nyomban magyar színpadon landolt, ma már ennek nyoma sincs. Mintha nem érdekelné a magyar színházat, miről írnak a világban a kortárs írók.

Eljátszotta Hamletet, Bicska Maxit, Sztálint és a Mágnás Miska címszerepét; volt ügyeletes „csinos zseni”, a magyar színházi élet tán leggyűlöltebb alakja, valamint a megújulását vidéken kereső középkorú színész. Szüntelenül önelemző – és néha öntetszelgő – intellektusa egyszerre ártott is, használt is Gábor Miklós (1919–1998) művészetének.