rés a présen

„Nagy dumás lány”

Korponay Zsófi színész, énekes

  • rés a présen
  • 2019. május 26.

Színház

Mindig az talál meg, ami éppen akkor szükséges a továbblépésemhez.

rés a présen: Zenészként kezdted, hogyan keveredtél a színház közelébe?

Korponay Zsófi: Édesanyám ének-zene tanár, így a gyerekkorom a zene és az éneklés körül forgott, de zenésznek nem mondanám magam. Zeneiskolában is próbálkoztam, de a zenetanulás a klasszikus iskolai keretek közé szorítva már akkor sem vált be nálam. Tiniként teljesen véletlenül olyan barátokhoz csapódtam, akik a helyi amatőr színjátszó csapat tagjai voltak. Elmentem egy meghallgatásra, és azóta tart a szerelem.

Nagyjából akkor, tíz éve alapította nálunk, Szombathelyen Jordán Tamás a Weöres Sándor Színházat. Ez a hír annyira feldobott, hogy azonnal jelentkeztem ruhatáros-jegyszedőnek: így kerültem az első színházamhoz. Pár évvel később a zene jóvoltából ugyanitt már a színpadon álltam.

false

 

rap: Milyen zenekarokban fordultál meg?

KZS: Életem első zenekara is a középsulihoz köthető, egy igazi garázszenekar: a Sushi Fish. Főleg rockzenét játszottunk, és a helyi újság meg is írta egy koncertünk után, hogy nem kellene ezzel az iránnyal próbálkoznom. Akkor még keresgéltem a helyem. Nem sokkal később a Voler Mouche nevű elektro-dzsessz csapathoz csatlakoztam, ez volt az első komolyabb zenekarom. Rengeteget tanultam az együtt töltött két évből, főleg zeneileg, sokkal közelebb kerültem ahhoz a műfajhoz, ami valóban én vagyok. 2011-ben felvettek a Szombathelyi Művészeti Szakközépiskolába dzsessz-ének szakra, itt kóstoltam bele a dzsessz-, a blues- és a bigband zenekarok világába, amelyekkel aztán úgy éreztem, hazataláltam. Most például a Talány Akusztikkal énekelek, és próbálok egy kis dzsesszt csempészni a megzenésített versek mellé. Hangszeren sajnos nagyon minimális szinten játszom, így nem is szoktam ilyen jellegű feladatot kapni. A most bemutatott Lila ákác kedvéért megtanultam egy kicsit gitározni, de ezt a „tudást” is csak egy fél szám erejéig mutatom a színpadon.

rap: Milyen előadásokra emlékszel szívesen?

KZS: Szombathelyen az első felkérésem a Kis Lord című darabhoz kapcsolódott. Ott még csak énekesként vettem részt a produkcióban, és mivel ez volt életem első kőszínházi munkája, minden percét élveztem. A következő mérföldkő az Angyalföldi ballada volt a József Attila Színházban, amelynek főszerepét meghallgatás útján kaptam meg Verebes Istvántól. Ez volt az első főszerepem, és egyben az első szerepem a fővárosban. Ezeken kívül sok kedvenc van, például a szintén nagy sikernek örvendő Légy jó mindhalálig és a legújabb darabunk, a Lila ákác Telihay Péter rendezésében.

rap: A Lila ákác Tóth Mancija mennyire önazonos neked?

KZS: Tóth Manci a legtöbb magyar színésznő szerepálma. Szerethető, kedves, vicces, nagy dumás lány, akinek megvan a magához való esze is. Önazonosságot inkább abban találtam, ahogy ő érez vagy érezni tud egy fiú iránt. Elég nagy szélsőségeket jár be a szertelen gyerekszerelem és az öngyilkossággal kacérkodás között. Nekem minden próbafolyamat egyben önismereti tréning, ezúttal jóval többször szembesültem a saját életem problémáival, mint általában.

rap: Volt a gyerekkorodban olyan hős, akivel azonosulni tudtál, illetve később olyan, akit szerettél volna eljátszani?

KZS: Érdekes, szerepálmom valahogy soha nem volt. Most úgy érzem, mindig az talál meg, ami éppen akkor szükséges a továbblépésemhez, akár szakmailag, akár emberileg.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.