Az I. Erzsébet bemutatója a beszélgetés apropója, de a lótenyésztésről és a politikáról is bőven van mondanivalója a színésznek. Szóba került az egri színház, amely Csizmadia Tibor igazgatása alatt élte fénykorát, és akkoriban Kaszás is ott játszott. Azóta a Fidesz-közeli Blaskó Balázs építi Egerben a „remény színházát”. Olyan pályázattal nyerte el az igazgatói széket, amely – ahogyan Kaszás fogalmaz – „nagyrészt az előző korszak pocskondiázásáról szól”. Ezzel divatot teremtett: azóta csak az elődöt minősítgető pályázattal lehet színházat nyerni.
Erről mondja Kaszás: „Már akkor is éreztük, hogy az a pályázat nagyon sok ponton összecsengett sok jobboldali prominens nyilatkozataival. Nemcsak a kultúrpolitikában, de a politika más területein is látni, hogy van egy agytröszt, amely megfogalmazza az adott jelszavakat, és egyszer csak azokat kezded hallani különböző szájakból. Még azt is gondolhatnád, hogy mind ugyanazt gondolják, de ha kicsit jobban mögé nézel, látod, hogy nem, csak ez áll a pedagógiai segédanyagban. Beszélj a balliberálisok nihilizmusáról és ezzel szemben a remény színházáról, mondd azt, hogy a darabot magát kell eljátszani, és nem kell átírogatni – annyira gyermeteg és ostoba érvek, hogy még vitázni sem érdemes velük. Nem valószínű, hogy Blaskó Balázstól vették át, inkább mindenki, mint ő is, kiveszi ezeket a közös üstből.”
