rés a présen

Vérszívók mindenütt – Simon Edit producer

  • rés a présen
  • 2014. január 19.

Színház

rés a présen: Hogyan kerültél a Vámpírok bálja c. musical hazai feldolgozásához?

Simon Edit: 1997-ben láttam Roman Polanski rendezését Bécsben. Nem lehetett elfelejteni ezt a minden ízében egyedülálló musicalt. Akkor, ott elhatároztam, hogy amit nem tudtunk befejezni a Rock Színházban, megteszem egy magánvállalkozás formájában. Amikor Polanski és producer barátja fejéből kipattant az ötlet, nagyon jót tettek sok millió nézővel, mert Jim Steinman és a két nagyszerű hangszerelő, akik maguk is zeneszerzők - Michael Reed és Steve Margoshes -, a musicalirodalom gyöngyszemét alkották meg. Ehhez társult Polanski és Cornelius Baltus rendezői bravúrja és a különleges és összetett stílusra ráérző Dennis Callahan koreográfus munkája,Kentaur Erkel László látásmódja a díszletek és jelmezek tervezésében.A szövegíróMiklós Tibor kiválóan magyarította Michael Kunze szövegét, Chris Ellis a West Endlegnagyobb lighting designere pedigvarázsossá tette a színpadképet.Mindehhez pénz kellett és merészség, hogy színpadra állítsuk mindannyiunk örömére. Ezért lett olyan híres és egyedülálló a magyar előadás Európában. A vérszívók mindenütt, minden évszázadban megtalálhatók, a musicalszüzséje mindig aktuális lesz,őkmaguk figyelmeztetnek bennünket súlyos hibáinkra és arra, mennyire fontos az emberi életben a tudomány és a művészet szeretete.

rap: Melyek voltak a fő szempontok a produkció létrehozásánál?

SE: Az egyetlen és legfontosabb szempont a minőség volt az alkotók kiválasztásában, a karmester Köteles Géza személyében például vagy a szereplőválogatásban, a zenekar kiválasztásában és mindenben, mialatt megszületett egy olyan zenés darab Magyarországon - végre -, amire minden szakember, kritikus rácsodálkozott, szeretett.

rap: Miért jó, illetve fontos a zenés színház szerinted?

SE: A musical - korunk legdinamikusabban fejlődő műfaja - olyan élményt nyújt, melyet szóval nem lehet elmondani.A minőségi zenés színház minden fájdalmunkat, kínunkat, örömünket, szárnyalni tudásunkat kifejezi. Minden emberi hibánkra és erényünkre felhívja figyelmünket, századunk hihetetlen gyorsaságú információhalmazában olyan megnyugvást és egyben katartikusélményt ad, amelyet hosszú időn keresztül hordozunk magunkban.

rap: Milyen személyes élményeid vannak a Vámpírok báljáról?

SE: A filmet láttam anno, és tetszett,de számomra a Vámpírok bálja musicalként történő színpadra állítása teljesítette ki Polanski rendezését, átszűrve filmes látásmódján. Valódi emberi vágyakat, sorsokat közvetít a zene, amelybencsodás módon ötvöződnek a különböző izgalmas zeneistílusok a mondanivalóval.

rap: Nemrég ünnepeltétek a 200. előadást, hol lesz látható a jövő évadban?

SE: A Pesti Magyar Színházat béreljük, 2007-ben Iglódi Istvánbefogadott bennünket, azóta is itt kapunk játszási lehetőséget 'ze Árontól, remélem, a jövő évadban is.A jövő év ahetedikévünk lesz, örülünk, mert aközönségés a sajtó mindigmellénk állt.

rap: Hol töltöd a szilvesztert?

SE: A vámpírjaimmal, már másképpen nem is tudom elképzelni, talán ha ők is más bőrbe bújhatnak egy másik darabban, akkor is velük szilveszterezek, mert nagyon szeretem az én nagy családomat.

rap: Hiszel a vámpírokban?

SE: Hiszek valamennyi tehetséges, a Vámpírok bálját sikerre vivő alkotóban,szereplőben, olyan nagyszerű, varázsos hangú énekesekben, mint Egyházi Géza, Langer Soma, Bot Gábor, hogy csak a főszereplő Krolock grófokat említsem, de fel kellenesorolnomvalamennyi közreműködőt, aki segítette munkájával a produkció megvalósulását.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.