Színház

Mi a zombi? Pontosabban: mi a zombi ma? Nem szimpla élőhalott, hanem az amerikai psziché elfojtásainak megtestesülése.

A művelődési háznak nevezett, lefüggönyözött ablakú teremben 50 fokos a hőség. A szűk nézőtéren 100-150 ember szorong, levegőt nem lehet kapni az izzadságszagtól. A helyszín Alsószentmárton, Magyarország első kizárólag cigányok által lakott települése, ahol július 15-én a mánfai Collegium Martineum diákszínészei vendégszerepeltek.

Hogy pontosan mi az egész, azt inkább csak sejteni lehet. Németh Gábor színművének címe - Túl az egészen - éppúgy talányos, mint a mű maga.

Optimális esetben nem kell ahhoz a színfalak mögé látni, hogy rájöjjön az ember, mit miért játszik egy színház, sőt: mit miért játszik, tervez, rendez egy színházban ez vagy az. Optimális esetben minden ilyesmi kézenfekvő, mondhatni, logikus.

Negyven éve színész, húsz éve már igazgató is - szakmai élete felét a Radnóti Színház élén és színpadán töltötte. Ő az első, aki pályázat révén lett igazgató - azóta is simán nyeri el a posztot. Az Irodalmi Színpadból előbb Radnóti Színpadot, majd Radnóti Színházat csinált; polgári, minőségi színházat. Olykor jobbat, olykor kevésbé.

Nagyon találó a "sokszor használatos" cím, hiszen majd' mindennap kimondja az ember.

Utazási potpourrit kínál az Örkény Színház Odüsszeusz Tours című produkciója.

A Budapesti Operettszínház teherbírását jócskán próbára tévő észak-amerikai animációs musical (Szépség és szörnyeteg) hosszúra nyúlt árnyékában, némiképp rej-tezkedve került sor Huszka Jenő klasszikus operettjének új bemutatójára.

Nos, az még rendben lenne, hogy amikor a lengyel színház nagyjairól beszélünk, akkor jó néhány nevet tudunk sorolni - még azok is, akik különösebben nem ásták mélyre magukat a lengyel kultúrában: Grotowski, Kantor, Szajna, Jarocki, Swinarski; még az is rendben van, hogy innen Magyarországról is jól látszik az új színházi nemzedék, a harmincas, kora negyvenes generáció: Brzoza, Jarzyna, Warlikowski, Jan Klata. Az nincsen rendben, hogy a lengyel színházi kultúra innen Magyarországról mégiscsak néhány - ilyen-olyan okból - fanatikussá lett ember ügye és terhe, mi meg, magyarországi színháziak és szakírók, oda se hederítünk, hacsak nem valami rangos fesztiválon.

A Finita la Commedia társulat Medusa piercing és Exit címû darabját együtt mutatták be decemberben a Trafóban. A Civil Negyed nevû csapatból 2004-ben alakult társulat a rendezõ Juhász Anikóból (O. Caruso) és Fehér Ferenc táncosból áll, aki Magyarországon - a nemzetközi táncélet hagyományaitól eltérõen - egyedül képviseli az utcai táncok világát a kortárs színpadon.

Negyvennégy filmszerep (lehet, hogy több), hetvenhét színházi (lehet, hogy több), rengeteg tévéjáték (amíg gyártottak ilyesmit): Udvaros Dorottya. Minden díjat megkapott - idejében, ahogy kell. Az elmúlt huszonöt évben egyetlen szezont sem lehet leírni anélkül, hogy az õ nevét meg ne említenénk. Valaki azt mondta róla: "Udvaros a munka szinonimája." Ja, meg a tehetségé. Jó volt vagy rossz - a tehetségét sose kérdõjelezte meg senki.

Elsõ alkalommal rendezték meg május 6. és 10. között a Broadway Budapest Világra szólunk címû fesztivált, a "pesti Broadway", azaz a Nagymezõ utca környékén.

Kétszeresen is messziről jött. Most éppen Amerikából - Portland, Oregon -, ahol A velencei kalmárt rendezte. Eredetileg meg Dunapatajról. Nyílegyenesen fölfelé; oda, ahol már azt mondják rá: sztár. Színházi ember, de fest, zenél is. Hihetetlen rajongótábora van a neten; számon tartják az előadásait, a születésnapját, a műsorait. És rengetegen utálják: nagyképűnek, karrieristának tartják, aki bármit elvállal, ha az följebb nyomja a népszerűségi listán. Harminchét éves.