olvasópróba

Akárki jár a Török utcában

Lám, technikásodik a színház...

Hogy Cecile járt-e a Török utcában, arról Herczeg Ferenc egy egész színdarabot írt, mi azonban most nem a Kék róka nyomába indulunk, hanem a DANTE Közösségi Alkotótérbe, a II. kerület, Török utca 1. szám alatt. A Gulyás Hermann Sándor és Jászberényi Gábor által alapított helyen színházi előadásokat, könyvbemutatókat, filmvetítéseket és más kulturális eseményeket tartanak. Itt játsszák a két alapító Másik Produkció név alatt született színházi előadásait is, most azonban nem tőlük, hanem a Láthatáron Csoporttól ajánlunk egy bemutatót. Mi van veled, Akárki? – részvételi boldogulás címmel a középkori moralitásjátékból ismert Akárki nyomán az emberi élet értelmére keresik a választ az alkotók. Méghozzá a közönséggel közösen, a Soundpainting nevű, „valós idejű kompozíciós jelnyelv” segítségével. Lám, technikásodik a színház, de a végén lesz közös játék és beszélgetés is. Amúgy az előadás rövid jelenetekkel, énekkel, tánccal, zenével villantja fel az emberi élet stációit. Közösségi alkotásról van szó, amelynek nincs rendezője. Az alkotók: Háda Fruzsina, Manyasz Erika, Somhegyi György, Darázs Ádám, Kiss-Judit Ágnes, Jessica Simet, a játszók pedig Hajmási Dávid, Manyasz Erika, Feuer Yvette, Darázs Ádám (képünkön). (Dante Közösségi Alkotótér, november 27.)

A lovakat lelövik, ugye? A cím sokaknak Sydney Pollack 1969-es filmjéből ismerős, de számos színpadi feldolgozását is láthattuk már. A József Attila Színházban most az eredeti mű, Horace McCoy regénye alapján, Galambos Attila színpadi átdolgozásában mutatják be. Az előadás a maratoni táncversenyt a tévés realityk világával ötvözi, reflektálva a közösségi oldalak mára megkerülhetetlen működésére is. Erre utal az előadás műfaji meghatározása (show), és az, hogy már a színlapon jelzik, a szereplők sorsáról nyílt színi szavazással a nézők is dönthetnek. Vagyis előző ajánlatunkhoz hasonlóan itt is megpróbálnak kibillenteni bennünket a „mi csak nézünk” színházi alapállásból. Az, hogy a nézők alakíthatják a történetet, nem újdonság, a színházi nevelési előadásoknál bevett szokás. Nagyszínpadi előadásoknál azonban többnyire egy igen-nem döntésre szűkül ez a lehetőség. Csak két példa az utóbbi néhány évből: a Terror című előadásnál (több helyen is bemutatták, elsőként a Katona József Színházban) arról dönthettünk, feláldozzunk-e egy repülőnyi embert, hogy nagyságrendekkel több ember életét menthessük meg. Az Örkényben, az aktív eutanázia kérdését körbejáró Isten című előadás végén pedig arról szavazhattunk, engedélyeznénk-e vagy sem, hogy a főszereplő önszántából, orvosi segítséggel fejezhesse be az életét. Hogy a táncverseny esetében a továbbjutókról vagy a végső győztesről szavazhatunk, az csak a premieren derül ki. Hargitai Iván rendezésében a főbb szerepeket Pikali Gerda, Fekete Gábor, Fila Balázs, Szabó Emília, Lábodi Ádám és Horváth Csenge játsszák. (József Attila Színház, december 7.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.