Interjú

„Amikor már mindent tudok”

Georgita Máté Dezső színész, rendező

Színház

A független színházi szcéna különös figurája. Kereki című új rendezése apropóján a gyermeki kötődésről, a vidéki életről, az SZFE-s évekről, alkotói céljairól, az FAQ társulatban betöltött szerepéről, valamint improvizációról és közösségi színházcsinálásról is beszéltünk vele.

Magyar Narancs: A Kerekiben egy apa és egy fiú drámája bontakozik ki. Személyes sztori…

Georgita Máté Dezső: A nagypapám élt Kerekiben. Ő volt az első halottam, 11 éve. A halál efféle közelsége mély nyomot hagyott bennem, más keretbe helyezett mindent az éle­temben. A nagypapám halála után pár hónappal lementünk apukámmal rendbe tenni a telket, de képtelenek voltunk hozzányúlni bármihez. Mert bármihez értünk volna, ott volt a nagyapám. Ez adta az alapötletet, hogy egy apa-fiú kapcsolaton keresztül beszéljek a halálról, meg minden másról. Nekem még nincs gyerekem, de valahogy azt érzem, hogy abban a pillanatban, amikor egy férfinak gyereke lesz, biológiailag beteljesíti azt, amiért itt van a Földön, így egy apa-fiú kapcsolatban természetes módon van jelen a halál. A darabban a drámai helyzetet az teremti meg, hogy ők már hosszú ideje nem találkoztak egymással.

MN: Lehet tudni, hogy nagyapád egykori bútorai, személyes tárgyai között játszanak a szereplők.

GMD: A díszlet a nagypapám nappalija, egy az egyben. A bútorok, a könyvek, minden Kerekiből való. Azt gondolom, hogy a minket körülvevő tárgyak addig őrzik a lenyomatunkat, amíg közöttük élünk. Ezért is gondoltuk a díszlettervezővel, Jeli Lucával, hogy ha a nagyapám egykori tárgyait használjuk, amelyeknek mind-mind megvan a története, annak lesz egyfajta energetikája.

MN: Hogyan jött létre a Kereki?

GMD: A színészekkel meg Zsigó Annával, az előadás dramaturgjával leköltöztünk, és ott improvizáltunk Kerekiben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.