Színház

Egy szó a bajban

Ogre para

Kritika

Az előadás végén arra gondolok, hogy anyák napi vers sosem volt még annyira a helyén, mint ebben a darabban. Az ovisokra erőltetett, elhadart, hamisan hangsúlyozott szavalatokkal ellentétben itt ugyanis mélység van a sorok mögött, egy identitáskeresés története. Egy középiskolás roma fiú eljut odáig, hogy vállalja az édesanyját, azaz a származását.

Az előadást bemutató, Balogh Rodrigó vezette Független Színház nem csak a szűkebb értelemben vett színházzal foglalkozik, de az együttműködést és az integrációt segítő tréningeket, képzéseket is tartanak, oktatási segédanyagokat állítanak elő. Nekik köszönhető a hiánypótló, roma drámákat tartalmazó két kötet – a Roma hősök; öt európai monodráma és Roma hősök; öt európai dráma – megszületése, illetve ők szervezik a Roma hősök elnevezésű színházi fesztivált is. A társulat előadásainak van egyfajta társadalmi beágyazottsága, továbbá olyan hitelessége, amely a közéleti problémákkal foglalkozó színházban is ritka. Darabjaikat műhelyként működve hozzák létre, ami azt jelenti, hogy van elég idejük és energiájuk kiérlelni egy-egy színházi produkciót.

A drámainstruktorként végzett Szegedi Tamásnak a 2018-as Kaméleonlány után ez a második rendezése a társulatnál. Az anyag hitelessége itt is szembeötlő, az önéletrajzi ihletettség, vagy legalábbis az első kézből szerzett tapasztalatok sora alighanem fontos szerepet játszik a történet megszületésében. De szerencsére az alkotók részéről megvan a rálátáshoz szükséges távolságtartás is. A tiniknek szóló bábelőadásban a középiskolás, kollégista roma fiú, Ádám retteg, hogy kiderül róla a származása, az általános iskolájában folyton csúfolták emiatt, ráadásul az anyukája volt a takarítónő. Még a barátai, Töttös Lacika és Pufi előtt is titkolózik, miközben kénytelen csendben asszisztálni is az ő szolid cigányozásukhoz. Aztán egy új lány érkezik az osztályba, Lili, akinek mintha szintén lenne valami titkolnivalója…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.