Színház

Artus: Sutra

  • Tompa Andrea
  • 2015. április 27.

Színház

Különleges képzőművészeti, zenei, színházi alkotás a Sutra. Az éppen harminc éve létező Artus társulat saját nevét olvasta visszafelé, mintha önmaga belső formáját tárná fel, így jutott el a szútráig (ami afféle aforizma).
A szó eredeti jelentése fonál, dolgokat összekötő vonal, ez a jelentés az előadás minden jelenetében, ­vagyis inkább képében tetten érhető. Vonalak állnak össze és adnak ki váratlan képeket, fonállal szólaltatunk meg mi is egy drótból készült hangszert, drótfonál az írás is, amely csak árnyékban ad értelmes, olvasható képet.

Az Artus hatalmas tereiben, ebben az elhagyott, félig rehabilitált, fűtés nélküli gyárban (márciusban nem is szoktak játszani) a visszafele olvasás vagy tükröztetés az est alapmotívuma. A különleges esztétikájú, filozófiai mélységű előadás arról gondolkodik, hogy mi a látszat és mi a tükörképe. Mondhatni: isteni, értelmes tükörképe. Hogy ami a „valóságban” széteső, összefüggéstelen, az a tükörben – vetített képek, árnyékok, visszafele játszott mondatok – értelmes, koherens valamit ad ki. Egy nagy fehér díványon piros, furcsa alakzatokban kirakott gyurmakolbászok, melyek a háttérben, sok kamerával kivetítve összefüggő, harmonikus vonalat alkotnak.

Bár vannak bőven technikai eszközök, minden egyszerűnek tűnik, és főleg jelenlévőnek, azaz nincs semmi előre rögzítve. Mintha csak a jelen létezne. Az értelmetlen halandzsaszöveg rögzítve és vissza­felé játszva értelmes beszéddé válik. Egy szép, ember méretű olajfán a húrok zeneként szólaltathatók meg, a játszók kottából zenélnek a fa húrjain. A valóság megismerhetetlen káosza pedig különös rendbe szerveződik egy másik, második dimenzióban. De a másik dimenziót nem ismerjük ki, csak néha válik láthatóvá, hallhatóvá az isteni terv, a jelentés, mintha földi halandókként csak a jelentés nélküli káoszt tapasztalnánk.

Artus Kortárs Művészeti Stúdió, március 21.

 

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.