rés a présen

„Átéltem már ilyet”

  • rés a présen
  • 2022. október 26.

Színház

Vicei Zsolt színész

rés a présen: Vajdasági származású színész vagy, ez mennyiben határozza meg a színházi szemléletedet?

Vicei Zsolt: Azokon a tájakon elég erős a gravitációs erő: a többség, a vajdasági, többnyire földműveléssel foglalkozó magyarok nem igazán nyitottak. Mindenki hülye, aki nem olyan, mint a többi. Ez a többségi hozzáállás erős ellenállást és tettvágyat szül mindenkiben, aki történetesen mondana valamit. A mi generációnk ráadásul az ország szétesése közben élte a legaktívabb fiatalságát. Volt egy rothadásérzés a levegőben, meg egy nagy fokú szabadság is: a hatalomnak nem volt ideje a művészetben történtekkel foglalkozni, mindenki a háborúra készült. Talán emiatt termelődtünk ki többen, potens fiatal művészek, mint korábban, de tehetségekben arrafelé soha nem volt hiány. Mi is nézhettük Bütyököt, Soltist, Szkipét, tehát megvoltak az előképek. Döbrei Dénes és Lalic Pista meg egyenesen a szárnyuk alá vettek minket, ők voltak az első mesterek. Máig hatnak.

rap: Melyik volt az első csapat, akikkel Magyarországon játszottál? 

VZS: Miután szétesett Jugoszlávia, az az ország, amelyikben éltünk, páran Magyarországra jöttünk, megpróbáltuk életben tartani a Vajdaságban született AIOWA színházat. Miután igazi vezetője, olyan, mint korábban Urbán András, itt nem lett a csapatnak, pár előadás létrehozása után az ellentétek szétfeszítették a megfogyatkozott csapatot. Meg erős víziónk sem volt. Akkor már egy ideje dolgoztam Vajdai Vilivel a TÁP-ban, aztán meg hívott Keszég Laci a Pontba. Így tudtam meggyökerezni.

 
Fotó: Sas Tamás 

rap: Most társulati tag vagy Szegeden. Milyen előadásokban játszol?

VZS: A Szegedi Nemzeti Színház a munkahelyem öt éve. Volt egy hányattatott sorsú Parasztopera-bemutatónk tavasszal, azt talán még fogjuk játszani az évadban, meg hamarosan kezdek egy új Lőrinczy Attila-darabot próbálni Koltai M. Gábor rendezésében. Mindkettőjükkel többször dolgoztam már, ezt a mostani munkát is nagyon várom. Nem rossz az, amikor emberek egymásra találnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.