rés a présen

„Átéltem már ilyet”

  • rés a présen
  • 2022. október 26.

Színház

Vicei Zsolt színész

rés a présen: Vajdasági származású színész vagy, ez mennyiben határozza meg a színházi szemléletedet?

Vicei Zsolt: Azokon a tájakon elég erős a gravitációs erő: a többség, a vajdasági, többnyire földműveléssel foglalkozó magyarok nem igazán nyitottak. Mindenki hülye, aki nem olyan, mint a többi. Ez a többségi hozzáállás erős ellenállást és tettvágyat szül mindenkiben, aki történetesen mondana valamit. A mi generációnk ráadásul az ország szétesése közben élte a legaktívabb fiatalságát. Volt egy rothadásérzés a levegőben, meg egy nagy fokú szabadság is: a hatalomnak nem volt ideje a művészetben történtekkel foglalkozni, mindenki a háborúra készült. Talán emiatt termelődtünk ki többen, potens fiatal művészek, mint korábban, de tehetségekben arrafelé soha nem volt hiány. Mi is nézhettük Bütyököt, Soltist, Szkipét, tehát megvoltak az előképek. Döbrei Dénes és Lalic Pista meg egyenesen a szárnyuk alá vettek minket, ők voltak az első mesterek. Máig hatnak.

rap: Melyik volt az első csapat, akikkel Magyarországon játszottál? 

VZS: Miután szétesett Jugoszlávia, az az ország, amelyikben éltünk, páran Magyarországra jöttünk, megpróbáltuk életben tartani a Vajdaságban született AIOWA színházat. Miután igazi vezetője, olyan, mint korábban Urbán András, itt nem lett a csapatnak, pár előadás létrehozása után az ellentétek szétfeszítették a megfogyatkozott csapatot. Meg erős víziónk sem volt. Akkor már egy ideje dolgoztam Vajdai Vilivel a TÁP-ban, aztán meg hívott Keszég Laci a Pontba. Így tudtam meggyökerezni.

 
Fotó: Sas Tamás 

rap: Most társulati tag vagy Szegeden. Milyen előadásokban játszol?

VZS: A Szegedi Nemzeti Színház a munkahelyem öt éve. Volt egy hányattatott sorsú Parasztopera-bemutatónk tavasszal, azt talán még fogjuk játszani az évadban, meg hamarosan kezdek egy új Lőrinczy Attila-darabot próbálni Koltai M. Gábor rendezésében. Mindkettőjükkel többször dolgoztam már, ezt a mostani munkát is nagyon várom. Nem rossz az, amikor emberek egymásra találnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.