rés a présen

„Átéltem már ilyet”

  • rés a présen
  • 2022. október 26.

Színház

Vicei Zsolt színész

rés a présen: Vajdasági származású színész vagy, ez mennyiben határozza meg a színházi szemléletedet?

Vicei Zsolt: Azokon a tájakon elég erős a gravitációs erő: a többség, a vajdasági, többnyire földműveléssel foglalkozó magyarok nem igazán nyitottak. Mindenki hülye, aki nem olyan, mint a többi. Ez a többségi hozzáállás erős ellenállást és tettvágyat szül mindenkiben, aki történetesen mondana valamit. A mi generációnk ráadásul az ország szétesése közben élte a legaktívabb fiatalságát. Volt egy rothadásérzés a levegőben, meg egy nagy fokú szabadság is: a hatalomnak nem volt ideje a művészetben történtekkel foglalkozni, mindenki a háborúra készült. Talán emiatt termelődtünk ki többen, potens fiatal művészek, mint korábban, de tehetségekben arrafelé soha nem volt hiány. Mi is nézhettük Bütyököt, Soltist, Szkipét, tehát megvoltak az előképek. Döbrei Dénes és Lalic Pista meg egyenesen a szárnyuk alá vettek minket, ők voltak az első mesterek. Máig hatnak.

rap: Melyik volt az első csapat, akikkel Magyarországon játszottál? 

VZS: Miután szétesett Jugoszlávia, az az ország, amelyikben éltünk, páran Magyarországra jöttünk, megpróbáltuk életben tartani a Vajdaságban született AIOWA színházat. Miután igazi vezetője, olyan, mint korábban Urbán András, itt nem lett a csapatnak, pár előadás létrehozása után az ellentétek szétfeszítették a megfogyatkozott csapatot. Meg erős víziónk sem volt. Akkor már egy ideje dolgoztam Vajdai Vilivel a TÁP-ban, aztán meg hívott Keszég Laci a Pontba. Így tudtam meggyökerezni.

 
Fotó: Sas Tamás 

rap: Most társulati tag vagy Szegeden. Milyen előadásokban játszol?

VZS: A Szegedi Nemzeti Színház a munkahelyem öt éve. Volt egy hányattatott sorsú Parasztopera-bemutatónk tavasszal, azt talán még fogjuk játszani az évadban, meg hamarosan kezdek egy új Lőrinczy Attila-darabot próbálni Koltai M. Gábor rendezésében. Mindkettőjükkel többször dolgoztam már, ezt a mostani munkát is nagyon várom. Nem rossz az, amikor emberek egymásra találnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Egy balatoni nyaralás táncban "elbeszélve"

  • Molnár T. Eszter
A Kulcsár Noémi Tellabor: Balaton – Lacus Pelso című előadásának nosztalgikus hangulata egy pillanatra sem törik meg. Nincs egzisztenciális kérdés, nincs konfliktus. A tó partján uralkodik a mohóság, az unalom és a bujaság.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.