rés a présen

„Csak oda kell menni”

  • rés a présen
  • 2021. november 10.

Színház

Göttinger Pál rendező

rés a présen: Úgy csodálod az opera műfaját, mint a vadállatokat gyermekkorodban – nyilatkoztad a Köpeny rendezése kapcsán. Eszerint is rendezed a Puccini-operát, csodálattal?

Göttinger Pál: Két féltekés dolog ez. Az elemzéshez, eszközválasztáshoz persze hideg fej kell, de az a kisfiú, akit elbűvöl ez a zene, nem tűnik el. Próbán is számtalanszor előfordul, hogy leteszem a fegyvert, mert csak hallgatni tudom a zenét, és bőgni rajta. Acélozni kell magam hozzá, de ez jó program, lelki edzés. Korábban is dolgoztam már Szegeden az operásokkal, de amikor Dinyés Dániel került az operatagozat élére, szorosabbra tudtuk fűzni ezt a kapcsolatot a házzal. Ő nagyszabású építkező munkába fogott a Covid és a kis-, illetve nagypolitikai csatározások ellenére is. Jó ennyire közelről látni, milyen hatalmas erőkkel dolgozik, és hogy már születnek is eredmények. Saját közeget épít ki éppen, az ilyesmi közelében mindig friss a levegő.

rap: Milyen szereposztásban látható az előadás?

GP: Első vonalbeli, országszerte dolgozó énekesek (Bordás Barbara, Horváth István, Cseh Antal, Sándor Csaba, Kiss András, Pataki Bence) mellett saját nevelésű szegedi játékosok (a frissen odaszerződött Tötös Roland mellett Máthé Beáta, Horák Renáta, Ferenczy Orsolya, Szélpál Szilveszter) dolgoznak velünk, fej fej mellett. Egymást segítve, egymást trenírozva – az utánpótlás-nevelés itt látszik a legjobban. A nagyok rutinosak, a fiatalok ambiciózusak, öröm közöttük lenni. Mindegyiküktől tanulok valami újat. Ebben persze lehetne egymás közt balhézás is, de nálunk nem volt.

rap: Mely más operarendezésed látható?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.