Színház

Nagyot akarás, valódi nagy szándék ez a darab. Ahogy a cigányokról írt Csak egy szög, az 56/06 vagy a sokrétű Egyszer élünk volt e szerzőktől.

Mivel Indián kívül Nagy-Britanniában él a legnagyobb szikh közösség, a 2012-es londoni olimpián a biztonsági szolgálat vállalta a kockázatot, és karddal az oldalukon is beengedték azokat, akiknél ez vallásilag előírt viselet.

Egy román fiú 1981-ben nyomtatott nagybetűkkel, fehér krétával írta a falra, hogy SZABADSÁG. És pont aznap, amikor a tragédiájáról szóló előadás Magyarországra érkezik…

Mit mesél az unokáinak Pogány Judit? Mit tart a hetvenéves színésznő az öregedés egyetlen előnyének? Mitől érez légszomjat, és mit csinált Michael Haneke lakásán? És mi köze van mindennek egy vak farkashoz?

„Az evés színpadon mindig kedves dolog” – mondja Gál színműíró, a Játék a kastélyban másodhegedűse, s persze tudják e fortélyt a valódi másod-, sőt harmadvonalbeli darabgyártók is. Tudja ezt az amerikai Joe DiPietro is, aki az evés, illetve a tukmáló etetés zajos-megható kisvilágát telepíti színpadra: négy italoamerikai nagyszülővel meg egy szabadulni vágyó, felnőtt unokával.

A kiváltságos Pilinszky Párizsban látta az akkor avantgárd rendezőt 1971-ben; a hatás óriási volt. A színháziak – fiatal rendezők, írók, nyughatatlan újat látni vágyók, akik képesek voltak hálózsákban egy előszobában aludni érte – pár évvel később Belgrádban, a BITEF fesztiválon találkozhattak vele, ami Kelet-Európa nyugatra néző kis ablaka volt. Halász Péterék pedig akkor, amikor már útban voltak a Nyugat felé, jegyük egy irányba szólt, az országból kiutasították őket.

A Barátok közt című szappanoperából ismert színész két éve 3 millióért vásárolta meg a Játékszínt, amely tavaly már 30 milliót fialt, igaz, mindet visszaforgatták. Virágzik a színház, amiben szerinte rámenősségének, és nem politikai kapcsolatainak van szerepe.

A legújabb dizájnerdrogok neve Zene és Évi, s ha nem az újságban olvasnánk, azt hihetnénk, Pintér Béla találmányai.

Egykori társunk és mindenkori barátunk a színház különös világába távozott közülünk, mi meg csak ámulunk kalandjait hallgatván.

Eredetileg Lazarovitsnak hívják, és komikus tragikának nevezi magát. Anyai vonalról hozza magával a színjátszást. Utálja a hamisságot, a korral lekopott róla az önsajnálat. Most Jászai Mari bőrébe bújik, másrészt infantilis nagymamát játszik.

A Recirquel Újcirkusz Társulat Párizs éjjel című premierje a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál nyitánya. A Müpa monumentális épülettömbje mellett épült hagyományos cirkuszi sátorban zajlik az előadás, amely természetesen lélegzetelállító, az artisták szépek, mintha rajzolva volnának, és ha nem esnek le a kötélről, őrjöngve tapsol a közönség.

Ma este egy robottal lép színpadra a Trafóban a Veronika kettős élete és a Három szín: Piros sztárja – Gregor Samsát egy gép, Samsa mamáját Irène Jacob játssza. A színésznővel robotokról és írókról, Austerről és Kieslowskiról, vodkáról és végső vágásról, na meg persze a Veronika titkos jelentéséről is beszélgettünk.

Néhány éve belevetette magát az amerikai filmiparba, aztán sokat játszott Berlinben. Itthon a Stuart Mária főszerepét játssza, és egy nemváltoztató műtéten átesettekről szóló dokumentumdrámát próbál. Saját lemezt adott ki, vett egy kamerát, filmet akar forgatni, argentin nyomornegyedekben ismerkedik az élettel. És nem szeret beszélni róla.