Az izraeli Batsheva Dance Company két egykori tagjával és két hazai kollégájával közösen alapította a MA•ZE nevű tánccsapatot. A Szigeten a Kumzits című előadásukat láthatjuk.
A különleges, felfújható óriás bábjairól híres Nylon Group egyik alapítójával Whale me! című szóló performance-a kapcsán beszélgettünk színházról, coming outról, szégyenről és egy 6,5 méteres műbálnáról.
Jelentős átalakítások zajlanak az Örkény István Színházban: az új évadban a régi falakat ne nagyon keressék, a nézőtér októberre teljesen megújul, a színház alaprajza hasonlítani fog egykori, 1940-es évekbeli önmagára. Főfalakról, székekről és az épület dicső és dicstelen múltjáról beszélgettünk. És persze arról, hogy milyen rivalizálni a Katonával.
„Régen mit csinált az ember, ha boldogtalan volt? Na, mit? Elment a templomba vagy forradalmat csinált.” Azt szeretném, ha a színház egyesítené ezt a kettőt.
Nagyon régen volt utoljára ilyen élményem, 2004-ben, amikor a budapesti Sziklakórházban a Krétakör bemutatta a remek Térey-darabot, a Nibelung-lakóparkot.
Egy éve végzett a Színművészetin, azóta az Örkény Színház tagja jobbnál jobb szerepekkel, most pedig az évad színésze díjat is megkapta, ami azért is nagy szó, mert a közönség szavazza meg. Elmondja, mit gondol színházról, saját magáról, félelmekről és feldolgozhatatlan traumákról.
Drámát irodalomként manapság nemigen olvasunk, kivéve, ha régi (úgy értem, nagyjából 1850 előtti), és ennek megfelelően jellemzően verses; így a nagyjából kortárs dráma nem annyira az irodalom része, mint a színházé.