Esemény

Színházi jammelés

Színház

Egy sárga esőkabátos alak - Nagy Zsolt - vezet minket a Jurányi lépcsőin, majd találkozik-találkozunk egy lánnyal, akinek segítségre van szüksége. Így kezdődik - vagyis dehogy, hiszen már az előadás kezdete előtt elindul a játék, amikor egymást némi feszültséggel figyelve várjuk, hogy történjen valami.

Kárpáti Péter (író, dramaturg, rendező) rövid expozéja azokat is eligazítja, akik nem ismerik a Titkos Társulat különleges világát. Az improvizáción alapuló, a cselekvés jelen idejűségére koncentráló játékmód miatt a színészekre és a nézőkre - nevezzük inkább résztvevőknek őket - egészen másfajta nyomás és felelősség nehezedik, hiszen mi is részesei, létrehozói leszünk a klasszikus színházi értelemben vett történés hiányának, amely aztán mégis valamiféle akcióvá alakul. A sztori gördülékenységéért a feltételezett előzetes megbeszélésen kívül sms-ben kapott instrukciók felelnek. Egyszer kisebb szünetet tartunk, majd szereplőnként különböző csoportokra osztódva, némi párbeszéd és ötletelés során egyik-másik karaktert folytatólagosan segítjük. Elvonulunk a többi játékostól, és stratégiát, lehetséges opciókat beszélünk meg a figura további sorsát illetően, de kérdezhetünk az adott szituációról, a hátteréről, ami pedig a legfontosabb: ötleteket adhatunk a cselekmény folytatásához. Mindez az interaktivitás esetlen és nem különösebben izgalmas formában zajlik.

A történet ezúttal az együtt-nem-élés és a költözést megnehezítő lakásnélküliség szituatív formáit veszi sorra - Stork Natasával és a k2 Színház színészeivel kiegészülve -, ami annak ellenére szolgál érdekes és újszerű élményekkel, hogy az adott élethelyzet egyébként jóformán senkit sem hozna különösebben izgalomba. A sorozatos impró első része így megfelelő felvezetésnek bizonyul, de jóval több kell még ahhoz, hogy az est a híressé vált Vándoristenekhez hasonló kísérlet legyen.

Titkos Társulat - Füge, Jurányi Inkubátorház, október 16.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.