Kárpáti Péter (író, dramaturg, rendező) rövid expozéja azokat is eligazítja, akik nem ismerik a Titkos Társulat különleges világát. Az improvizáción alapuló, a cselekvés jelen idejűségére koncentráló játékmód miatt a színészekre és a nézőkre - nevezzük inkább résztvevőknek őket - egészen másfajta nyomás és felelősség nehezedik, hiszen mi is részesei, létrehozói leszünk a klasszikus színházi értelemben vett történés hiányának, amely aztán mégis valamiféle akcióvá alakul. A sztori gördülékenységéért a feltételezett előzetes megbeszélésen kívül sms-ben kapott instrukciók felelnek. Egyszer kisebb szünetet tartunk, majd szereplőnként különböző csoportokra osztódva, némi párbeszéd és ötletelés során egyik-másik karaktert folytatólagosan segítjük. Elvonulunk a többi játékostól, és stratégiát, lehetséges opciókat beszélünk meg a figura további sorsát illetően, de kérdezhetünk az adott szituációról, a hátteréről, ami pedig a legfontosabb: ötleteket adhatunk a cselekmény folytatásához. Mindez az interaktivitás esetlen és nem különösebben izgalmas formában zajlik.
A történet ezúttal az együtt-nem-élés és a költözést megnehezítő lakásnélküliség szituatív formáit veszi sorra - Stork Natasával és a k2 Színház színészeivel kiegészülve -, ami annak ellenére szolgál érdekes és újszerű élményekkel, hogy az adott élethelyzet egyébként jóformán senkit sem hozna különösebben izgalomba. A sorozatos impró első része így megfelelő felvezetésnek bizonyul, de jóval több kell még ahhoz, hogy az est a híressé vált Vándoristenekhez hasonló kísérlet legyen.
Titkos Társulat - Füge, Jurányi Inkubátorház, október 16.
