Musical

Éjjel-nappal Chicago

Kander-Ebb-Fosse: Chicago

Színház

Nem vitás, ordenáré időket élünk, ám van azért ennek némi pozitív hozadéka is: a magyar közönség számára például ennek révén válhatott valósággal is ismerőssé a Chicago című musical sokáig oly idegenszerűnek ható belvilága.

Hiszen ma már hazai változatban is napra nap megtapasztaljuk a senkicelebek médiajelenlétét, a manipulált-manipulatív bulvársajtó üzemmenetét, és igen közel érezhetjük magunkhoz azt a kéjes és önreflexív cinizmust is, amely szinte árad felénk a Cabaret sikerét megújrázó John Kander és Fred Ebb, valamint Bob Fosse 1975-ös munkájából. Ennek átérzéséhez persze igazi, jól odatett előadásra van szükség, s hogy ez az előadás most Bozsik Yvette rendezésében és a Centrál Színházban jött létre, az már-már papírformának tekinthető. E színház ugyanis, távol az Operett és a Madách musicaljátszási praxisától, érezhetően ambicionálja a műfaj kényesebbnek és kockázatosabbnak tetsző vonulatát, s ez a törekvés épp a Bozsik által megrendezett Cabaret erős produkciójával vált szembeötlővé.

Habár egyes nézetek szerint a technikai perfekció még a prózai előadásoknak sem válik kimondottan a kárára, az egészen bizonyos, hogy a musicaljátszás egyenesen megköveteli a kivitelezés összecsiszoltságát, az együttes játék pikk-pakk tökéletességét. E tekintetben az előadás legerősebb, sőt kikezdhetetlen pontja a bravúros Bozsik-koreográfia: a sokfelől érkezett színészek és Bozsik régóta meghitt táncosai egyaránt magas színvonalon teljesítik azokat a mozdulatsorokat, amelyek rendszerint a szexuális tematika paródiáját, valamint a műfajra (sőt az előadás-történetre), a közönségre és az egész társadalomra nyelvet öltő gúny regiszterét hozzák elénk, s ez határozottan jól illik a zenei és műfaji sablonokkal pazarul játszó darabhoz. Ennek a gúnynak persze másutt is bőven jut érdemi szerep Khell Zsolt tévédobozos díszletében, méghozzá provokatív módon, de szerencsére nem kizárólag a nézőtér felé mutogatva. A chicagói gyilkos nők és az őket médiacelebekké átvarázsoló sztárügyvéd történetét ugyanis az előadás itt-ott egészen arcba mászó módon önmagára vonatkoztatja: a manipulálás játékába minket is bevonva-beleerőszakolva, a villanyt a nézőtérre gyújtva, s "parasztvakításként" felmutatva a színházi siker megszervezhetőségét. A hatásos, jóllehet kissé ellenszenves játék az alkotókat azért valamelyest jobban megkíméli, mint a saját kijátszásához-megalázásához asszisztáló közönséget, máskülönben a rendezés aligha Kulka János sztárkodásával illusztrálná mindnyájunk (sajtó, bíróság, közönség, társadalom) megvezethetőségét - egy olyan előadásban, ahol Stohl András is szerepel.

Ha a koreográfiát méltattuk, jeleznünk kell azt is, hogy vokális szempontból sérülékenyebbnek bizonyult a Chicago bemutatója. Nem annyira Kulka János (Billy Flynn) indiszponáltsága tűnt problematikusnak, hanem inkább az az erős vélelem, hogy talán még az egészséges torkú Kulka is csupán "színészileg" énekelne ott, ahol az angolszász zenés színpadok sztárjai és egyszerű napszámosai rendre vokális élményt teremtenek. Ugyancsak elmondható az is, hogy az egyébiránt valóban nagyszerű, minden ízében fanyar Schell Judit (Velma Kelly) számára túlságos kihívást jelent az előadást indító sláger, az All that jazz megszólaltatása. Így azután amikor megjelenik a színen a női börtön halálsorát uraló Morton mama szerepében Falusi Mariann, akkor egészen plasztikussá válik, hogy mi is hiányzik a legtöbb énekes színészi produkcióból. Hát az úgynevezett dög hiányzik, amit színművészettel bizony nemigen lehet kipótolni.

Pedig amúgy a színészi játék színvonalára igazán nem lehet panaszunk. A Centrál Színházban a slemil szerepkört kóstolgató Stohl András (Amos Hart) hiánytalan illúziót teremt mint szívszorítóan örök balek, s az angyalszárnyas konferanszié, Schmied Zoltán jelenléte is sokkalta oldottabb és helyénvalóbb a megszokottnál. Az első számú gyilkos asszony, Roxie Hart szerepét az egészen fiatal Mórocz Adriennre osztani a formális logika szerint hiba lenne (elvégre a figura élettapasztalat és csalódások terén legalábbis harmincas), azonban az alakítás ereje cáfolja az akadékoskodó fenntartásokat. Mórocz Roxie-jának morális aggályoktól sosem zavart médiaéhsége, olthatatlan, sőt hisztérikus vágya a celebbé válásra már-már nyomasztóan ismerős lehet a néző számára, még ha nem is látta éppen az új ValóVilág lakójelöltjeinek bemutatkozó videóit.

"A sprőd a menő" - hangzik Velma és a Mama közös rezignált slágerének (Class) egyik panaszsora Baráthy György új magyarításában, amely maga is következetesen a sprőd csúfondárosság stílusregiszterében mozog. Az ár-érték arány ügyes versezetbe csempészése, valamint a faszi-csajszi-baszki szlengvonulat gyakori kijátszása egyként megfért ebben a magyar szövegben, amelynek ugyancsak komoly érdeme volt abban, hogy a közönség önmagához oly közelinek érezhette ezt az energikus és kényelmetlenül szórakoztató előadást.

Centrál Színház, december 29.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.