rés a présen: Színházi nevelőmunkátok kezdeteihez képest mennyit változott a világ körülöttetek?
Bethlenfalvy Ádám: Magyarországon 1992-ben indult el a színházi nevelési mozgalom, amikor Kaposi László megalapította a Kerekasztal Színházi Nevelési Központot. Hat évvel később kapcsolódtam be, de így is húsz éve dolgozom ezen a területen. ’92-ben egyetlen társulat volt, aztán sok évig kettő, de ma már szinte nincs olyan színház Magyarországon, amely ne kínálna színház-pedagógiai programot az előadásai mellé fiataloknak. Egy tavalyi kutatásunk is megerősítette, hogy egyedülállóan gazdag színházi nevelési, illetve színház-pedagógiai kínálat van ma Magyarországon, ez egy igazi érték. És komoly szándék van a területen dolgozó társulatok között az együttműködésre, ezt mutatja az a 2017-ben elindított egyeztetési folyamat, amit az InSite részéről Cziboly Ádám vezetett, de több mint 80 szervezet képviseltette magát benne. A szinhazineveles.hu nevű oldalon most is lehet csatlakozni az együttműködéshez, vagy keresgélni a hazai színházi nevelési programok között.
rap: Mi sodort anno a műfaj felé?
BÁ: A színházzal kapcsolatos első élményeim mind a közösségről és a közös alkotásról szóltak. Hogy a színház arra való, hogy gondolkodjunk, röhögjünk és sírjunk együtt. Indiában gyerekeskedtem, és ott is egy ilyen szellemiségű csoportba jártam, itthon Szakall Judit csoportja is erről szólt. Önmagamat ebben a műfajban a birminghami Big Brum Theatre in Education Companynél kezdtem megtalálni, de szerencsére nemcsak a világ, hanem én is folyton változom, így jólesően keresgélek továbbra is.
rap: Milyen előadásaid vannak most repertoáron?
BÁ: A Láthatáron Csoport műsoron tartja két rendezésemet, az egyik az Ablak, amit Edward Bond írt, aki zseniális a határátlépésekben, és nagy mestere a dramatikus struktúráknak. Megosztó a szerző és megosztó a darab, amelyet én fordítottam, de mindenképpen nagyon izgalmas és sűrű. Az előadás után mindig van egy közös gondolkodás. Az Én Prométheuszra gondoltam meg egy egészen másfajta élmény, olyan, mintha egy nagyon jó slam poetry órára menne el az ember. Második randira tökéletes program, sok minden kiderülhet a partneredről, és garantáltan lesz miről beszélnetek utána. Izgalmas párost alkot benne Horváth Kristóf (Színész Bob) és Feuer Yvette. Játszom is két előadásban. Az egyik a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ Fogságban című előadása (A császár új ruhájának a feldolgozása), ami mérföldkő volt annak idején a gyerekek bevonásának mértékét tekintve, és ma is aktuális színházi játék. A másik az InSite Drama és a Kerekasztal koprodukciójában készült Az óriás ölelése, amit óvodákban játszunk Ceri Townsend rendezésében.
rap: Mivel bővítitek a repertoárt?
BÁ: A Csomag című új, kisiskolásoknak szóló tantermi előadásunk munkabemutatóját a napokban tartottuk meg, ez is az InSite Drama és a Kerekasztal koprodukciójaként jött létre, s ugyancsak Ceri Townsend a rendező. Az óriás ölelésében jól bevált Laci bácsi és Bence párosa most egy hatalmas csomaggal érkezik, amelynek a tartalma kapcsán egy kislány és az apukája története bontakozik ki. Rengeteg kérdést vet fel, és lehetőséget nyújt a 7-8 éves gyerekeknek, hogy komplex dolgokról, játékról, veszteségről, alkotásról gondolkodjanak.
rap: Debrecenben rendezel a jövő év elején. Mit?
BÁ: A Csokonai Színház 2019. február 20-án mutatja be a Szétbombázva című előadást. Sarah Kane első darabja izgalmas kihívás. Vígjátékszerűen indul egy hotelszobában, ahová egy korosabb férfi felvisz egy fiatal lányt, akivel korábban viszonya volt. A történet arról szól, hogy leválaszthatjuk-e magunkat arról, ami körülöttünk történik a világban.
rap: Bond és Kane nem túl kemény szerzők a sulisoknak?
BÁ: A Kane-darabot Debrecenben nem középiskolásoknak játsszuk majd, hanem elsősorban fiatal felnőtteknek. A fiatalok szeretik, ha komolyan veszik őket, és az emberi létezés alapvető kérdéseiről gondolkodhatnak. Úgy érzem, pont nem azoktól a történetektől óvjuk meg a gyereket, amelyektől kéne.
rap: Szerinted is színház az egész világ?
BÁ: Hát, dráma bőven van az egész világon. De azért annak, ami a valóságban történik körülöttünk, komolyabb hatása van emberek életére; a színháznak arra lehet hatása, hogyan viszonyulunk a körülöttük lévő valósághoz.
