Törőcsik Mari szülőháza államosításáról: "jobb volna, ha csak akkor nyitna meg, amikor én már nem vagyok"

  • narancs.hu
  • 2018. december 29.

Színház

"Megtisztelő, de..."

Mint az a Magyar Közlöny legutóbbi számából kiderült, állami tulajdonba veszik és „Törőcsik Mari Házzá” alakítják a művésznő szülőházát a Heves megyei Pélyen.

Államosítják Törőcsik Mari szülőházát

A határozat szerint a kormány így „tisztelegne Törőcsik Mari színművésznő munkássága előtt”.

Bár igazán érdekes kitétel a korai emlékállításra törekvés során, hogy a kormány célja, hogy „elsődlegesen az ingatlan ingyenesen történő megszerzésére kell törekedni”.

„Tényleg nagyon örülök az emlékháznak, de jobb volna, ha csak akkor nyitna meg, amikor én már nem vagyok. Megtisztelő, de szerintem ilyet akkor szoktak nyitni, ha már nem él az, akinek az emlékét meg kell idézni. Persze ha megnyílik, akkor lehet, hogy meglátogatom” – nyilatkozott Törőcsik Mari a Blikknek.

Törőcsik elmondása szerint jól van, "élek, virulok, erős vagyok".

"Még nem tudom, hogy pontosan mikor tudok újra játszani, de nagyon hiányzik a színház és a közönség szeretete. Engem az éltet!”

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.