Eperjes és a Fidesz telebeszélte a sajtót azzal, hogy Dér Andrást megfenyegették „valakik”. Aztán megszólalt Dér András

  • - urfi -
  • 2017. március 15.

Színház

Eperjes lázálma szerint a magyar színházi életben a rettegés az úr. Dér András nyilatkozata talán visszarántja a vitát a normalitásba. Videóösszefoglaló.

Az elmúlt hetek történéseiről és az elmúlt napok nyilatkozatairól itt olvashatnak összegzést, most csak egy kérdésre koncentrálunk: a fenyegetésre. Ez a szombathelyi igazgatóválasztás központi elemévé vált: a fideszes többség ugyanis nagyrészt ezzel indokolta, hogy miért nem választják újra Jordán Tamást igazgatónak. Mármint azzal, hogy a Jordán ellen elinduló Dér Andrást és munkatársait „valakik” megfenyegették.

Az már a közgyűlésen is kiderült, hogy ezt az információt a bírálóbizottságban ülő Eperjes Károlytól hallották a kormánypárti politikusok. Aztán Eperjes az ATV műsorában, Jordán Tamással vitatkozva is előadta riasztó vízióját arról, hogy ezek a bizonyos valakik rettegésben tartják Dér Andrást és környezetét. Szintén az ATV-n szólalt meg hosszú hallgatás után Dér András, aki ugyan beszámolt a szakmából érkező nyomásról, „terelgetésről”, telefonokról, de egyértelműen cáfolta Eperjes apokaliptikus képeit.

Az alábbi videón a következők láthatók:

1. A kormánypárti alpolgármester Eperjesre hivatkozva azt sugalmazza, hogy Dér Andrást megfenyegették, és erről Jordán „tudhatott”.

2. Dér András elmondja, hogy őt nem fenyegették meg.

3. Eperjes elmondja, hogy megfenyegették a Dér András pályázatában szereplő alkotókat. A fenyegetőket nevesíteni is tudná (bár egyikőjük nevét nem tudja).

4. Eperjes elmondja, hogy Dér András azért lépett vissza és/vagy azért nem mer a nyilvánosság elé állni, mert félti a gyerekeit.

5. A nyilvánosság elé álló Dér András elmondja, hogy nem félti a gyerekeit, tehát nem is ezért lépett vissza.

6. Epilógus.

(A retorika nagymesterének tűnő alpolgármester szövegét kicsit felgyorsítottuk, hogy senki ne aludjon el rajta.)

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.