Mégse mondott le vígszínházi igazgatói posztjáról Eszenyi Enikő

  • narancs.hu
  • 2020. május 16.

Színház

Kitölti június 30-ig tartó igazgatói mandátumát. Ezek szerint csak pályázatát vonta vissza.

Legutóbb május 14-én egyeztetett online Karácsony Gergely és Gy. Németh Erzsébet kulturális főpolgármester-helyettes a fővárosi fenntartásban lévő színházak igazgatóival. A 24.hu észrevette, hogy a Facebookra közzétett fotókon az látszik, hogy a megbeszélésen Eszenyi Enikő is részt vett, aki március közepén jelentette be, hogy az őt ért vádak hatására visszavonja igazgatói pályázatát és „befejezi” vígszínházi munkáját.

Ahogy azt a lap is megállapítja, Eszenyi részvétele az egyeztetésen minimum érdekes, de inkább magyarázatra szorul, hisz' a Facebookon közzétett búcsúnyilatkozatát sokan okkal úgy értelmezték, hogy a pályázat visszavonásával együtt le is mond a színház éléről.

Gy. Németh Erzsébet a 24.hu-nak megerősítette, hogy Eszenyi Enikő valóban részt vett a legutóbbi egyeztetésen, hiszen kitölti június 30-ig tartó igazgatói mandátumát.

A helyére kinevezett Rudolf Péter tehát július 1-től mint ismert, 2021 végéig kap megbízást a Vígszínház vezetésére.

Eszenyi visszalépését megelőzően mint ismert, igazgatói módszerei és a színházban kialakult mérgező légkör ellen többen felszólaltak, emiatt a főváros felügyelőbizottsági vizsgálatot is elrendelt az ügyben. Gy. Németh Erzsébet a lap kérdésére azt közölte, hogy e vizsgálat még folyik.

A főpolgármester-helyettes azt nem tudta megmondani, mikorra várható eredmény, mert a járvány lelassította a személyes találkozásokon is alapuló vizsgálatot. Ahogy azt sem árulta el, hogy a vádakat megfogalmazó volt társulati tagokat is megkérdezik-e a vizsgálat során. „Nem tisztem a felügyelőbizottsági vizsgálat tartalmáról menet közben nyilatkozni.”

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.