rés a présen

„Fel kell ébredni”

  • rés a présen
  • 2022. március 30.

Színház

Kovács Géza bábjátékos, a szombathelyi Mesebolt Bábszínház igazgatója

rés a présen: Intézményvezetőként szolidaritási felhívást fogalmaztál meg Ukrajna mellett. Miért fontos a kiállás?

Kovács Géza: Azt gondolom, hogy nem tehetünk úgy az élet egyetlen területén sem, mintha nem lenne közünk a világ dolgaihoz. Ez nem csak az ő háborújuk. Ezt nem csak nekik, ukránoknak kell megvívniuk. Nincsenek lokális fájdalmak, lokális semmiségek. Iszonyú erővel csap le ránk is minden. Nem tudjuk bezárni az ajtóinkat, határainkat, ott dörömbölnek rajtuk egyre erőteljesebben az események. A józan ész ellen lenne a szolidaritás hiánya. A társadalom nagy próbatétele ez a háború. Nemcsak a mi társadalmunk próbaköve, hanem sokkal szélesebb körre igaz ez. El kell dönteni, hogy engedjük-e a hatalomnak, a politikának, hogy teljes egészében maga alá gyűrje, kisajátítsa, kihasználja és kontrollálja a társadalom minden elemét, vagy talpára állítjuk a világ rendjét, és a társadalom visszanyeri a kontrollt a hatalom és a politika felett. Most azt látjuk, Oroszországban az első változat él, s kontroll nélkül tobzódik a hatalom. Nem egyszerűen szolidárisnak kell lennünk, fel kell ébredni! Miattuk és saját magunk miatt is. Meg kell éreznie a társadalomnak itthon és máshol is, hogy ez a mi háborúnk is. Nem katonai értelemben, hanem a saját életünk, a demokráciánk újraértelmezése miatt.

rap: Ennek megfelelően vannak szolidaritási rendezvényeitek is. Melyek ezek és hogyan szólnak a gyerekekhez, a ti közönségetekhez?

KG: Mi úgy tudunk itt a bábszínházban reagálni, hogy segítségül hívjuk a közönségünket. Együttes cselekvésre hívjuk őket. Ne jegyet vegyenek, hanem támogatást adjanak a háború áldozatainak megsegítésére. A szülők feladata, hogy mit mondanak el a gyerekeiknek, hogy mennyit osztanak meg velük a szolidaritás érzéséből. Azt látom, hogy sok szülő felemeli a gyerekét, és így együtt dobják be a gyűjtőládába a támogatásukat. S ez így van jól, azt gondolom. Éppen a múlt szombaton szerveztünk négy intézmény összefogásával egy szolidaritási napot, ahol több mint 500 ezer forintot adtak össze az emberek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.