rés a présen

„Fel kell ébredni”

  • rés a présen
  • 2022. március 30.

Színház

Kovács Géza bábjátékos, a szombathelyi Mesebolt Bábszínház igazgatója

rés a présen: Intézményvezetőként szolidaritási felhívást fogalmaztál meg Ukrajna mellett. Miért fontos a kiállás?

Kovács Géza: Azt gondolom, hogy nem tehetünk úgy az élet egyetlen területén sem, mintha nem lenne közünk a világ dolgaihoz. Ez nem csak az ő háborújuk. Ezt nem csak nekik, ukránoknak kell megvívniuk. Nincsenek lokális fájdalmak, lokális semmiségek. Iszonyú erővel csap le ránk is minden. Nem tudjuk bezárni az ajtóinkat, határainkat, ott dörömbölnek rajtuk egyre erőteljesebben az események. A józan ész ellen lenne a szolidaritás hiánya. A társadalom nagy próbatétele ez a háború. Nemcsak a mi társadalmunk próbaköve, hanem sokkal szélesebb körre igaz ez. El kell dönteni, hogy engedjük-e a hatalomnak, a politikának, hogy teljes egészében maga alá gyűrje, kisajátítsa, kihasználja és kontrollálja a társadalom minden elemét, vagy talpára állítjuk a világ rendjét, és a társadalom visszanyeri a kontrollt a hatalom és a politika felett. Most azt látjuk, Oroszországban az első változat él, s kontroll nélkül tobzódik a hatalom. Nem egyszerűen szolidárisnak kell lennünk, fel kell ébredni! Miattuk és saját magunk miatt is. Meg kell éreznie a társadalomnak itthon és máshol is, hogy ez a mi háborúnk is. Nem katonai értelemben, hanem a saját életünk, a demokráciánk újraértelmezése miatt.

rap: Ennek megfelelően vannak szolidaritási rendezvényeitek is. Melyek ezek és hogyan szólnak a gyerekekhez, a ti közönségetekhez?

KG: Mi úgy tudunk itt a bábszínházban reagálni, hogy segítségül hívjuk a közönségünket. Együttes cselekvésre hívjuk őket. Ne jegyet vegyenek, hanem támogatást adjanak a háború áldozatainak megsegítésére. A szülők feladata, hogy mit mondanak el a gyerekeiknek, hogy mennyit osztanak meg velük a szolidaritás érzéséből. Azt látom, hogy sok szülő felemeli a gyerekét, és így együtt dobják be a gyűjtőládába a támogatásukat. S ez így van jól, azt gondolom. Éppen a múlt szombaton szerveztünk négy intézmény összefogásával egy szolidaritási napot, ahol több mint 500 ezer forintot adtak össze az emberek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.