Fogy a fény a függetleneknél

Ismét áll a bál a függetleneknél: három színház is úgy véli, hogy jóval kevesebb támogatást kapott most, mint amennyit kellett volna. A helyzet komor és bonyolult.

Újabb konfliktusokkal terhes a színházi szakma, ezúttal az úgynevezett „minősítéssel nem rendelkező színház- és táncművészeti előadó-művészeti szervezetek”, magyarul a függetlenek adtak hangot elégedetlenségüknek, amely közlemények a működési pályázatok elbírálása során bekövetkezett, számukra nem kedvező fordulatokról szólnak. Finoman szólva nem tetszik a kialakult helyzet a Pintér Béla Társulatnak, a Maladype Színháznak és a Proton Színháznak: e három színházi formációnak azzal van problémája, hogy a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) által delegált kuratóriumi tagok (Barda Beáta, a Trafó művészeti vezetője és Jászay Tamás kritikus) kevesebb támogatást javasoltak a számukra, mint amit az előző évi döntések alkalmával megkaptak.

Fűnyírás helyett

A Pintér Béla Társulat támogatása 2010-ben az előző éviekhez képest a felére csökkent: a Fidesz-kormány kultúrpolitikáját, a függetlenekhez való viszonyulását e társulat is megérezte a bőrén, így kénytelenek voltak a színházjegyek árának emelése mellett egyéb forrásokból kipótolni a működésükhöz szükséges anyagi kereteket. Idén a Színház I. kuratórium (amelynek tagja volt a FESZ két delegáltján kívül a Színházművészeti Bizottság jelöltje, Lőrinczy György, a Budapesti Operettszínház igazgatója is) döntése alapján a működési pályázat eredményeként Pintér Béláék 30 millió forintos támogatásban részesülnek – ám tény, ez 5 millió forinttal kevesebb, mint a tavalyi összeg. Ugyanakkor az is igaz, hogy ekkora összeget kevesen kaptak: a Stúdió K-nak ítéltek még szintén 30 milliót, míg például az Erős Táncért Alapítvány 24, a KÁVA Kulturális Műhely Egyesület 22, a Kerekasztal Társulás pedig 19 millió forintot kapott. Persze, azt sem érdemes figyelmen kívül hagyni a tisztánlátás érdekében, hogy az idei össztámogatás összege is kevesebb volt, mint a tavalyi.

Pintér Béla társulata azt kritizálja, ahogy közleményükben is írják, hogy „nem a politikusok, hanem a kuratórium tagjai döntöttek úgy, hogy elvesznek tőlünk 5 millió forintot. Mivel a keret csökkent a tavalyihoz képest, úgy gondolhatnánk, hogy a fűnyíróelv alapján minden társulat támogatását csökkenteni kellett a múlt évi teljesítménytől függetlenül. Nem így történt. Bizonyos társulatok kevesebbet kaptak, mások többet. A legtöbbet tőlünk vontak el. Miért?”

Ezek szerint e formáció úgy véli, hogy a kuratóriumi tagoknak gondolkodás nélkül, vagy legalábbis mechanikusan és egységesen – a pályázatokat körülbelül figyelmen kívül hagyva – kellett volna döntenie a támogatásokról, és még az sem fontos, hogyan alakult a színházak előző évada, hiszen ami tavaly járt, azt jószerivel idén is minimum meg kellene kapni. Szakmaiságról, felelős döntésről ezek szerint szó sincs, mert az sem szempont, hányan pályáznak, hogy a Színház I. és Színház II. kategória mára már igencsak kusza és átláthatatlan lett, a lényeg az, hogy mindenki megkapja, ami neki járt és jár.

Úgy tűnik, ezúttal a szakmai kuratórium tagjai lettek a bűnbakok, akik a nagyon kényes, összetett és nehéz helyzetben próbáltak meg felelősen dönteni a támogatásokról.

Hasonló módon kritizálta a Maladype Színház is a döntést. Közleményük szerint „mély megdöbbenéssel és értetlenséggel” fogadták a kuratórium döntését, amely értelmében a társulat „3 900 000 forintnyi indokolatlan elvonás következtében – a szakmai kuratórium döntésének köszönhetően – a tavalyi, 21 900 000 forintnyi támogatásunk idén 18 000 000 forintra csökkent”. A Maladype Színház az eddigi teljesítményük, eredményeik és jövőbeli terveik fölött mondott „ítéletként” definiálja a történteket, amelyet azonban nem tudnak értelmezni. Hiszen „a minisztérium szakértői testületében az innovatív és progresszív színházi törekvések pályázati pénzeit elosztó és a döntéseket meghozó Színház I. kuratóriumában Lőrinczy György mellett »a függetleneket legjobban ismerők«, Barda Beáta és Jászay Tamás is helyet foglalhatott”, mégsem az történt, amit vártak.

Ugyanakkor ők egyfajta választ is adnak a saját kérdésükre: a Maladype szerint ugyanis befolyásolhatta a FESZ által delegált kurátorok döntését a tény, hogy „a Maladype – a független színházi szférában mindenkit érintő negatív folyamatok és az évről évre hektikusan változó működési támogatások ellenére – ez idáig egyszer sem emelt kifogást a megítélt támogatásokkal kapcsolatban”. Abszurd lenne, ha ez a szempont érvényre juthatott volna, az ellenben tény, hogy enyhén szólva visszás helyzetbe keverte magát Balázs Zoltán társulata azzal, hogy évek óta tűrt és kussolt, végignézte a szféra lerohasztását, és most, a tönkretétel sokadik fázisában is csupán a szakmai kuratórium döntését bírálja.

Ki nevet a végén?

A Pintér Béla Társulat és a Maladype Színház mellett a Proton Színház fejezte ki nemtetszését, mert ahogy írják, fennállásuk óta 2013-ban pályáztak először működési támogatásra: akkor 18 millió forintot kaptak, ám 2014-ben nem indultak a támogatási versenyben, önerőből fedezték tevékenységüket – amely mellesleg véleményük szerint az eddigi legsikeresebb évaduk lett –, ehhez képest 2015-ben újra pályáztak, ám idén 10 millió forintnyi pályázati pénzt ítéltek csak meg a számukra. „Soha ennyi előadással, vendégszerepléssel, nézővel nem büszkélkedhettünk. Miután hosszú évekig projektről projektre haladtunk, 2014-re végre sikerült felépítenünk egy repertoárt állandó műsorral, közönségbázissal, működő kommunikációs csatornákkal. Úgy érezzük, önerőből megteremtettünk minden feltételt a biztonságos léthez, és most, mikor a másik félen lenne a sor, parkolópályára kerülünk.” Mundruczó Kornél színháza magyarázatként azt fűzte többek között a helyzethez, hogy tavaly azért nem pályáztak, mert az évad 60 százalékát külföldön töltötték, míg idén 80 százalékban itthon működnek. „Felfoghatatlan az az abszurd számunkra, hogy teljesítményünk egy végtelen intoleráns közeggel találkozik, és létünk végül besorolódik abba a – már hagyománynak tekinthető – folyamatba, mikor is a leginnovatívabb színházi kezdemények intolerancia és vakság következtében eltűnnek, megszűnnek, feloldódnak, egy új mítosz részévé válnak, és ahelyett, hogy innovatívan hatnának a magyar színházművészetre, elemeire bomlanak és kifosztódnak.”

Ám az említett másik két társulattal ellentétben a Proton nem a szakmai delegáltakat hibáztatja, hanem a rendszer egészét bírálja – amelynek persze a kurátorok is részei. De míg a Maladype Színház mindennek hatására kilépett a FESZ-ből, addig a Proton továbbra is bízik a szervezetben.

A reakciókra a FESZ közleményt adott ki, amelyben a kuratóriumi tagok vállalják döntéseiket, a FESZ pedig kiáll delegáltjai mellett.

A baj csak az, hogy ezek a halk csaták a Fidesz kultúrpolitikájának szalámitaktikáját igazolják, amelynek eredményeként a nagyon kevés támogatási pénzből épphogy csak elevickélő független szféra képviselői ha egyelőre még nem is egymásnak, de szakmai képviselőinek esnek neki, miközben az egységes szakmai kiállás már fel sem merül. A végén alig marad majd valaki, aki lekapcsolja a színházi fényt.