Még mindig brutálisan aktuális a téma – Jantner Emese táncos

  • rés a présen
  • 2014. április 20.

Színház

rés a présen: Mikor volt az első találkozásod a tánccal, és honnan érkeztél a Frenák Pál Társulathoz?

Jantner Emese: A nagymamám táncosnő volt, sokat utazott Európában, de aztán jött a világháború, ő pedig itthon maradt. Sokat mesélt nekem, és ő vitt el először balettelőadásra is, a Diótörőre az Operába. Természetesen attól a pillanattól kezdve balett-táncos akartam lenni. A tanulmányaimat a Balettintézetben kezdtem, majd a pécsi táncművészeti képzésen Uhrik Dóra tanítványaként végeztem. A pécsi színházban dolgoztam két évig, aztán jött Budapest, a KET, a Bozsik Yvette Társulat, majd sorsszerűen Pali (Frenák Pál koreográfus, táncművész, társulatvezető - a szerk.), ő épp akkor jött haza Franciaországból. A Trafóban néztem meg az Out of the Cage című darabját. Ilyen szépet még sosem láttam azelőtt, úgyhogy odamentem hozzá, és megkérdeztem, hogy bemehetnék-e egy tréningre. Így kezdődött a történetünk. 1999-ben a Tricks & Tracks volt az első darabunk, az első nagy élmény, amit aztán sok-sok további követett.

rap: Mit kaptál ettől a társulati munkától?

JE: Pali a mesterem, mindent tőle és nála tanultam, ő volt az első koreográfus életemben, aki tényleg belőlem dolgozott, aki valóban rám, a személyiségemre figyelt és figyel. Persze fontos a technika, az az organikus, testbarát mozgás-, légzés- és talajtechnika, amiből a jellegzetes "frenákos" mozgásnyelv építkezik, ezt el kell sajátítani, de nála nem elsősorban ez a fontos, hanem a táncos karaktere, jelenléte, nyitottsága, és ezt megtapasztalni újra és újra zseniális élmény.

rap: Milyen visszatérni az első sikerdarabhoz, és ennyi idő után elkészíteni a második részt?

JE: Most már élvezem és ismerem a munka minden fázisát, de emlékszem, hogy annak idején, a Tricks & Tracks létrehozásakor borzasztóan nehéz volt, hiszen addig senki nem dolgozott velünk így. Nem végrehajtottunk egy koreográfiát, hanem adnunk kellett valamit önmagunkból. Pont ettől lett olyan fontos és értékes ez a kreáció, és még mindig brutálisan aktuális a téma. Az alapgondolat nem változott. Közben új és más az egész csapat, más energiák mozognak. A próbafolyamat elején újranéztem a videót: sokkoló és furcsa volt magamat huszonévesen látni, hogy most mennyivel tisztábban, precízebben dolgozom a színpadon. Mindezek ellenére mégis azt éltem meg a Tricks & Tracks 2. próbafolyamat elején, hogy talán én vagyok az egyetlen, aki kissé elveszettnek érzi magát. A többieknek nincs saját élményük az első részről, valami új dolgot kezdhettek építeni. Nekem viszont folyamatosan ott volt a fejemben, a lelkemben, a testemben a régi koreográfia is párhuzamosan.

rap: Mikor lesz a bemutató, és hol láthatunk még táncolni?

JE: A bemutató március 20-án, 21-én és 22-én lesz a Trafóban, aztán ahogy a legtöbb darabunk, ez is európai turnéra indul a következő évadban, amit Franciaországban kezdünk, de ősszel visszatérünk vele Budapestre is. Engem még az InTimE-ban és a Hymenben láthat a közönség a repertoáron lévő előadások közül.

rap: Saját darabot is csináltál egy másik csapattal tavaly. Várható, hogy annak is lesz folytatása, és lesz saját társulatod?

JE: Igen, ez a PSIX projekt és a 11 című előadás a Szkénében, aminek tavaly volt a bemutatója. Igazi csapatmunka volt, kísérletezés, hat egyenrangú alkotó - köztük zenész, énekes, videoművész - közös munkája. Mindannyian először csináltunk ilyet. Ha ez a hat ember nem találkozik így össze, egyáltalán nem biztos, hogy önálló darabot készítek. Sosem vágytam arra, hogy ki legyen írva valahová, hogy "koreográfus: Jantner Emese". A Frenák Pál Társulat főállású táncosaként pontosan látom, hogy még egy ilyen elismert csapatnak is milyen nehéz fenntartania egy struktúrát.

rap: Meddig táncolhat egy táncosnő?

JE: 38 éves vagyok, tudom, hogy fizikálisan egy testet formában és tréningben lehet tartani. Idővel ez sokkal több odafigyelést igényel, jógázom, és kipróbálok más, új mozgásformákat is. Ám azt is gondolom, hogy művészileg egy táncos nem huszonévesen van a csúcson, inkább harmincon túl válik érett előadóvá, amikor a technikai tudás teljes birtokában van, de eleget tapasztalt ahhoz, hogy képes legyen a formát mélyebb jelentésekkel megtölteni.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.