Még mindig brutálisan aktuális a téma – Jantner Emese táncos

  • rés a présen
  • 2014. április 20.

Színház

rés a présen: Mikor volt az első találkozásod a tánccal, és honnan érkeztél a Frenák Pál Társulathoz?

Jantner Emese: A nagymamám táncosnő volt, sokat utazott Európában, de aztán jött a világháború, ő pedig itthon maradt. Sokat mesélt nekem, és ő vitt el először balettelőadásra is, a Diótörőre az Operába. Természetesen attól a pillanattól kezdve balett-táncos akartam lenni. A tanulmányaimat a Balettintézetben kezdtem, majd a pécsi táncművészeti képzésen Uhrik Dóra tanítványaként végeztem. A pécsi színházban dolgoztam két évig, aztán jött Budapest, a KET, a Bozsik Yvette Társulat, majd sorsszerűen Pali (Frenák Pál koreográfus, táncművész, társulatvezető - a szerk.), ő épp akkor jött haza Franciaországból. A Trafóban néztem meg az Out of the Cage című darabját. Ilyen szépet még sosem láttam azelőtt, úgyhogy odamentem hozzá, és megkérdeztem, hogy bemehetnék-e egy tréningre. Így kezdődött a történetünk. 1999-ben a Tricks & Tracks volt az első darabunk, az első nagy élmény, amit aztán sok-sok további követett.

rap: Mit kaptál ettől a társulati munkától?

JE: Pali a mesterem, mindent tőle és nála tanultam, ő volt az első koreográfus életemben, aki tényleg belőlem dolgozott, aki valóban rám, a személyiségemre figyelt és figyel. Persze fontos a technika, az az organikus, testbarát mozgás-, légzés- és talajtechnika, amiből a jellegzetes "frenákos" mozgásnyelv építkezik, ezt el kell sajátítani, de nála nem elsősorban ez a fontos, hanem a táncos karaktere, jelenléte, nyitottsága, és ezt megtapasztalni újra és újra zseniális élmény.

rap: Milyen visszatérni az első sikerdarabhoz, és ennyi idő után elkészíteni a második részt?

JE: Most már élvezem és ismerem a munka minden fázisát, de emlékszem, hogy annak idején, a Tricks & Tracks létrehozásakor borzasztóan nehéz volt, hiszen addig senki nem dolgozott velünk így. Nem végrehajtottunk egy koreográfiát, hanem adnunk kellett valamit önmagunkból. Pont ettől lett olyan fontos és értékes ez a kreáció, és még mindig brutálisan aktuális a téma. Az alapgondolat nem változott. Közben új és más az egész csapat, más energiák mozognak. A próbafolyamat elején újranéztem a videót: sokkoló és furcsa volt magamat huszonévesen látni, hogy most mennyivel tisztábban, precízebben dolgozom a színpadon. Mindezek ellenére mégis azt éltem meg a Tricks & Tracks 2. próbafolyamat elején, hogy talán én vagyok az egyetlen, aki kissé elveszettnek érzi magát. A többieknek nincs saját élményük az első részről, valami új dolgot kezdhettek építeni. Nekem viszont folyamatosan ott volt a fejemben, a lelkemben, a testemben a régi koreográfia is párhuzamosan.

rap: Mikor lesz a bemutató, és hol láthatunk még táncolni?

JE: A bemutató március 20-án, 21-én és 22-én lesz a Trafóban, aztán ahogy a legtöbb darabunk, ez is európai turnéra indul a következő évadban, amit Franciaországban kezdünk, de ősszel visszatérünk vele Budapestre is. Engem még az InTimE-ban és a Hymenben láthat a közönség a repertoáron lévő előadások közül.

rap: Saját darabot is csináltál egy másik csapattal tavaly. Várható, hogy annak is lesz folytatása, és lesz saját társulatod?

JE: Igen, ez a PSIX projekt és a 11 című előadás a Szkénében, aminek tavaly volt a bemutatója. Igazi csapatmunka volt, kísérletezés, hat egyenrangú alkotó - köztük zenész, énekes, videoművész - közös munkája. Mindannyian először csináltunk ilyet. Ha ez a hat ember nem találkozik így össze, egyáltalán nem biztos, hogy önálló darabot készítek. Sosem vágytam arra, hogy ki legyen írva valahová, hogy "koreográfus: Jantner Emese". A Frenák Pál Társulat főállású táncosaként pontosan látom, hogy még egy ilyen elismert csapatnak is milyen nehéz fenntartania egy struktúrát.

rap: Meddig táncolhat egy táncosnő?

JE: 38 éves vagyok, tudom, hogy fizikálisan egy testet formában és tréningben lehet tartani. Idővel ez sokkal több odafigyelést igényel, jógázom, és kipróbálok más, új mozgásformákat is. Ám azt is gondolom, hogy művészileg egy táncos nem huszonévesen van a csúcson, inkább harmincon túl válik érett előadóvá, amikor a technikai tudás teljes birtokában van, de eleget tapasztalt ahhoz, hogy képes legyen a formát mélyebb jelentésekkel megtölteni.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.