Színház

Kapitalizmus – geometriai sorrendben ábrázolva

  • Sisso
  • 2018. augusztus 5.

Színház

A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház előadását a belgrádi szerb publicista és rendező Zlatko Paković írta és állította színpadra. Aktivista színház ez is, és ugyanúgy az egykori szocialista propagandát mímelő és kigúnyoló jugoszláv avantgárd folytonosságában gyökerezik, mint a társulat vezetőjének, Urbán Andrásnak az előadásai. Didaktikus, de hajszálfinom, fennkölt és istenkáromló, egyéni és közösségi játékra egyaránt építő, a drámát újrateremteni igyekvő alkotás.

Nyitányként egy műpucér nő kendővel a fején dalban mondja el a kapitalizmus lényegét, miszerint az nemcsak egy rendszer, hanem az is, ahogyan élünk és érzünk. Aztán a színház szerepét citálgatja, hogy az mindenekelőtt moralitás. Majd következik a történet, illetve a zenés moralitásjáték, hatásos képekben. Egy Németországból kiutasított, iszlám értelmiségi migráns csoport Szabadkán találja meg a számítását, kibucba tömörül és patkánytenyésztéssel, -feldolgozással és -értékesítéssel foglalkozik. Az internacionalista antidráma színészei Nagyabonyi Emese, Demeter Helga, Kucsov Borisz, Mészáros Gábor, Mikes Imre Elek és Molnár Zoltán az előadásban is a saját nevükön szerepelnek, nem véletlenül. Elkötelezett, bátor és szakavatott kollektívaként viszik el a desszertig, azaz a nyilvános akasztásig a darabot, de közben Kant és Spinoza szelleme is megjelenik prezentáció formájában, meg Mezei Szilárd zenéje is segít összefogni a szélsőségeket. Nem marad el a hatás, borsot törnek a vén Európa nézőseregének orra alá.

Zsámbéki Színházi Bázis, június 29.

Figyelmébe ajánljuk

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.