Színház

Kapitalizmus – geometriai sorrendben ábrázolva

  • Sisso
  • 2018. augusztus 5.

Színház

A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház előadását a belgrádi szerb publicista és rendező Zlatko Paković írta és állította színpadra. Aktivista színház ez is, és ugyanúgy az egykori szocialista propagandát mímelő és kigúnyoló jugoszláv avantgárd folytonosságában gyökerezik, mint a társulat vezetőjének, Urbán Andrásnak az előadásai. Didaktikus, de hajszálfinom, fennkölt és istenkáromló, egyéni és közösségi játékra egyaránt építő, a drámát újrateremteni igyekvő alkotás.

Nyitányként egy műpucér nő kendővel a fején dalban mondja el a kapitalizmus lényegét, miszerint az nemcsak egy rendszer, hanem az is, ahogyan élünk és érzünk. Aztán a színház szerepét citálgatja, hogy az mindenekelőtt moralitás. Majd következik a történet, illetve a zenés moralitásjáték, hatásos képekben. Egy Németországból kiutasított, iszlám értelmiségi migráns csoport Szabadkán találja meg a számítását, kibucba tömörül és patkánytenyésztéssel, -feldolgozással és -értékesítéssel foglalkozik. Az internacionalista antidráma színészei Nagyabonyi Emese, Demeter Helga, Kucsov Borisz, Mészáros Gábor, Mikes Imre Elek és Molnár Zoltán az előadásban is a saját nevükön szerepelnek, nem véletlenül. Elkötelezett, bátor és szakavatott kollektívaként viszik el a desszertig, azaz a nyilvános akasztásig a darabot, de közben Kant és Spinoza szelleme is megjelenik prezentáció formájában, meg Mezei Szilárd zenéje is segít összefogni a szélsőségeket. Nem marad el a hatás, borsot törnek a vén Európa nézőseregének orra alá.

Zsámbéki Színházi Bázis, június 29.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.