A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház előadását a belgrádi szerb publicista és rendező Zlatko Paković írta és állította színpadra. Aktivista színház ez is, és ugyanúgy az egykori szocialista propagandát mímelő és kigúnyoló jugoszláv avantgárd folytonosságában gyökerezik, mint a társulat vezetőjének, Urbán Andrásnak az előadásai. Didaktikus, de hajszálfinom, fennkölt és istenkáromló, egyéni és közösségi játékra egyaránt építő, a drámát újrateremteni igyekvő alkotás.
Nyitányként egy műpucér nő kendővel a fején dalban mondja el a kapitalizmus lényegét, miszerint az nemcsak egy rendszer, hanem az is, ahogyan élünk és érzünk. Aztán a színház szerepét citálgatja, hogy az mindenekelőtt moralitás. Majd következik a történet, illetve a zenés moralitásjáték, hatásos képekben. Egy Németországból kiutasított, iszlám értelmiségi migráns csoport Szabadkán találja meg a számítását, kibucba tömörül és patkánytenyésztéssel, -feldolgozással és -értékesítéssel foglalkozik. Az internacionalista antidráma színészei Nagyabonyi Emese, Demeter Helga, Kucsov Borisz, Mészáros Gábor, Mikes Imre Elek és Molnár Zoltán az előadásban is a saját nevükön szerepelnek, nem véletlenül. Elkötelezett, bátor és szakavatott kollektívaként viszik el a desszertig, azaz a nyilvános akasztásig a darabot, de közben Kant és Spinoza szelleme is megjelenik prezentáció formájában, meg Mezei Szilárd zenéje is segít összefogni a szélsőségeket. Nem marad el a hatás, borsot törnek a vén Európa nézőseregének orra alá.
Zsámbéki Színházi Bázis, június 29.
