rés a présen: Mikor határoztad el, hogy a hazai kulturális élet magánmenedzsereként dolgozol?
Petrányi Barna: 2008-ban, amikor a Frenák Társulattal az addigi szoros munkakapcsolatunk megszakadt, egyes, még általam elindított nemzetközi programok hozzám kerültek. Így alkottunk közös nemzetközi darabot, indítottunk művész- és közönség-csereprogramokat is régiós partnereimmel. Aztán a programok kapcsolatokat, azok közös gondolkodást, eszmecserét, majd újabb programokat hoztak. Közben a Simon Balázzsal kezdett Utca-Szak Egyesület is kinőtte magát, és nemzetközi hálózatot építettünk köré. Mára négyen vagyunk állandóan az „irodában”, s az eddig egyetlen győztes Kreatív Európa pályázat is hozzánk kapcsolódik, amit a Magyar Zsonglőr Egyesülettel fogunk a következő két évben megvalósítani.
rap: Milyen projektjeid vannak jelenleg?
PB: Most fejeződött be a Beyond Front@ programunk, ahol körülbelül 20-25 hazai táncművésznek, zenésznek adtunk hosszabb-rövidebb nemzetközi megjelenési lehetőséget. A Tandem program keretén belül augusztusban érkeztek haza Isztambulból a léhi M&M együttes tagjai, akik egy roma zenei csereprogramon vettek részt, és itthon az A38-on léptek fel. Idén nyáron volt még két kulturális csereprogramunk, ahol 10-10 hazai fiatalnak (sajókazai hátrányos helyzetű fiatalok, illetve a Madách Musical Tánc- és Zeneművészeti Iskola tanulói) biztosítottunk lehetőséget, hogy Amszterdamban, illetve egy angliai turnén ismerkedjenek a világ másik feléről (Zambiából, Kolumbiából is) érkező művészekkel. Emellett most érkezik legfontosabb állomásához a Rivers of Europe (RIVE) programunk.
rap: Miről szól a RIVE?
PB: A folyók határokon és nemzeteken átnyúló kulturális hatásait kutattuk művészeti eszközökkel. Összesen 25 művész dolgozott azon, hogy mindenféle műfajokat, illetve az építészetet is bevonva dolgozzák fel elsősorban a Duna jelentőségét. Az utunk során keressük a dunai identitást is, hogy mondhatom-e például én azt, hogy magyar, európai és dunai vagyok. A folyók valamikor az élet és a civilizáció forrásai voltak. A mai technika mellett már nem kötődünk a természetes vizekhez, mégis vonzódunk hozzájuk. Célunk az, hogy a folyók új szerepét is felderítsük, és a közönségünket is gondolkodásra bírjuk.
rap: Milyen programokat sodor partra a RIVE?
PB: A hajó augusztus 27-én ér Magyarországra. A Duna mentén olyan településeken állunk meg, mint Komárom, Esztergom, Visegrád, majd szeptember 2-án és 3-án vagyunk Budapesten, a Nehru-partnál. A hajó utoljára 7-én lesz látható Magyarországon, hogy Dunaújváros és Baja után Mohácsnál lépjen be Horvátországba, aztán szeptember második felére érjen el Ruszéig, Bulgáriába. A program kültéri workshopokkal kezdődik mindennap, kicsit flashmob jelleggel visszük be a városokba a kortárs táncot és zenét. Közben mindennap négytől installációs és információs helyszínként működik a hajó, ahol a videoinstallációk és interaktív műalkotások mellett igyekszünk más dunai programokból is ízelítőt adni. Este fél 9-es és fél 10-es kezdéssel lesz látható egy, a videoművészetet is interaktívan használó kortárs táncelőadásunk.
rap: Melyik az a hely Európában, ahol szerinted a legkedvezőbben alakul a kultúrafinanszírozás helyzete?
PB: Talán Kosovóban, mert ott eddig semmi nem volt, ezért minden pozitívan hat, és vannak jó jelek. A válság óta Európa-szerte majdnem mindenhol visszalépés történt, és a fejlődés iránya jobban hat a közérzetre, mint a valós szint. Európában az államnak történelmileg jelentős szerepe van a kultúrafinanszírozásban, ami az egyéb forrásokat részben kiszorítja. De az európai adószint mellett nem is várható el olyan mecenatúra, amilyen például Amerikában, akár Dél-Amerikában is megjelenik. Fontos új utakat keresni, és azt elárulhatom, hogy jelenleg például az A38-cal közösen mi is gondolkodunk egy ilyen megoldáson.
