Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

FESZTIVÁL MELLÉKLET - rés a présen

„Megállok egy picit”

Szikszai Rémusz rendező

  • rés a présen
  • 2014. szeptember 28.

Színház

rés a présen: Milyen munkával indítod az évadot a Szkénében?

Szikszai Rémusz: Tom Stoppard Rosencrantz és Guildenstern halott című darabját rendezem a Vádli társulatával, Nagypál Gáborral és Kaszás Gergővel a címszerepekben, és a szokásos vádlis csapaton kívül Bánfalvi Eszterrel és Simkó Katival. A bemutató szeptember 18-án lesz.

rap: A Vádli immár társulatnak tekinthető?

SZR: Szerintem igen. Azon túl, hogy ez lesz a negyedik vádlis munkánk, tulajdonképpen minden más rendezésemben is voltak-vannak vádlisok. Szépen lassan kialakul egy közös nyelv is, hiszen hasonlóan gondolkodunk, bízunk egymásban, és ha vitatkozunk is néha, mindig a születendő előadás érdekében gyűrjük egymást. Ezenfelül pedig nagyon szeretem őket, bár nagyon különbözőek, de mind remek ember, és nem utolsósorban remek színészek és csapatjátékosok. Ez nekem nagyon fontos.

rap: Milyen darabjaitok maradnak repertoáron?

SZR: A Szķéné ad otthont az előadásainknak. Itt látható a most következő évadban a negyedik éve futó Caligula helytartója, az I. Erzsébet és ősztől a Rosencrantz és Guildenstern halott. Ezenkívül ugyancsak a Szkénében lesz látható ősztől Szép Ernőtől a Május!, amit tavasszal rendeztem Dunaújvárosban. A Stúdió K-val is van egy közös produkciónk, Harold Pinter Az utolsó pohár című darabja, ősztől az is látható a Ráday utcában.

rap: Nézel-e színházat, és ha igen, mit ajánlanál nekünk más rendezőtől feltétlenül megnézésre?

SZR: Sajnos nagyon keveset, nem nagyon volt alkalmam rá. Amit láttam, abból az Európát ajánlanám a Stúdió K-ból. Koltai M. Gábor rendezte.

rap: Miről fog szólni a következő évadod?

SZR: Öt előadást rendeztem kevesebb mint egy év alatt, ez rengeteg. Azt tervezem, hogy a Ros és Guil bemutatója után megállok egy picit. Csak gondolkozni, előkészíteni a következő évadot. Együtt lenni a családommal.

rap: Ha megtehetnéd, hogy időutazol egy rövidet, hova mennél, mit néznél meg?

SZR: A múlt századba, a tízes-húszas évek Párizsába. Ezt nem kell indokolni. Ott volt mindenki, aki számított a huszadik században, Picassótól Dalíig, Buñueltől Tzaráig. Megnézném őket.

Előző cikk a rovatban Bérházopera
Következő cikk a rovatban „Keressük a dunai identitást”

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

Visszhang

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” – énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

Visszhang

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

Visszhang

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Visszhang

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

Visszhang

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

Visszhang

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Visszhang

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

Kritika

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

Kritika

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Kritika

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Kritika

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.