FESZTIVÁL MELLÉKLET - rés a présen

„Megállok egy picit”

Szikszai Rémusz rendező

  • rés a présen
  • 2014. szeptember 28.

Színház

rés a présen: Milyen munkával indítod az évadot a Szkénében?

Szikszai Rémusz: Tom Stoppard Rosencrantz és Guildenstern halott című darabját rendezem a Vádli társulatával, Nagypál Gáborral és Kaszás Gergővel a címszerepekben, és a szokásos vádlis csapaton kívül Bánfalvi Eszterrel és Simkó Katival. A bemutató szeptember 18-án lesz.

rap: A Vádli immár társulatnak tekinthető?

SZR: Szerintem igen. Azon túl, hogy ez lesz a negyedik vádlis munkánk, tulajdonképpen minden más rendezésemben is voltak-vannak vádlisok. Szépen lassan kialakul egy közös nyelv is, hiszen hasonlóan gondolkodunk, bízunk egymásban, és ha vitatkozunk is néha, mindig a születendő előadás érdekében gyűrjük egymást. Ezenfelül pedig nagyon szeretem őket, bár nagyon különbözőek, de mind remek ember, és nem utolsósorban remek színészek és csapatjátékosok. Ez nekem nagyon fontos.

rap: Milyen darabjaitok maradnak repertoáron?

SZR: A Szķéné ad otthont az előadásainknak. Itt látható a most következő évadban a negyedik éve futó Caligula helytartója, az I. Erzsébet és ősztől a Rosencrantz és Guildenstern halott. Ezenkívül ugyancsak a Szkénében lesz látható ősztől Szép Ernőtől a Május!, amit tavasszal rendeztem Dunaújvárosban. A Stúdió K-val is van egy közös produkciónk, Harold Pinter Az utolsó pohár című darabja, ősztől az is látható a Ráday utcában.

rap: Nézel-e színházat, és ha igen, mit ajánlanál nekünk más rendezőtől feltétlenül megnézésre?

SZR: Sajnos nagyon keveset, nem nagyon volt alkalmam rá. Amit láttam, abból az Európát ajánlanám a Stúdió K-ból. Koltai M. Gábor rendezte.

rap: Miről fog szólni a következő évadod?

SZR: Öt előadást rendeztem kevesebb mint egy év alatt, ez rengeteg. Azt tervezem, hogy a Ros és Guil bemutatója után megállok egy picit. Csak gondolkozni, előkészíteni a következő évadot. Együtt lenni a családommal.

rap: Ha megtehetnéd, hogy időutazol egy rövidet, hova mennél, mit néznél meg?

SZR: A múlt századba, a tízes-húszas évek Párizsába. Ezt nem kell indokolni. Ott volt mindenki, aki számított a huszadik században, Picassótól Dalíig, Buñueltől Tzaráig. Megnézném őket.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.