Keresztes Tamás: „Harctér lett a játszó terünk”

Első nagyszínpadi rendezése apropóján Rejtő Jenő A tizennégy karátos autó színrevitele mellett politikai és színház viszonyáról beszélgettünk.

Első nagyszínpadi rendezése a Rejtő Jenő A tizennégy karátos autó című regényéből készült zenés képregényszínház. Amellett, hogy e műfaji meghatározás pontosan mit is takar, a Magyar Narancs legfrissebb számában olvasható interjú arról is szól, miért nehéz Rejtőt dramatizálni, de szóba került a Katona József Színház meg a Színház- és Filmművészeti Egyetem helyzete s persze a politikai befolyás kérdése.

Magyar Narancs: Az Egy őrült naplója című előadásod után nyilvánvaló volt, hogy lesz dolgod a rendezéssel.

Keresztes Tamás: Már jó ideje érlelődött bennem a rendezés utáni vágy. Manapság az ambiciózus fiatalok, ha rendezni akarnak, megteremtik maguknak a lehetőséget. Én magam nem így tettem, de az ébredező ambíciómról, mivel mondogattam is olykor, tudtak néhányan.

(...)

MN: Zenés képregényszínház az előadás meghatározása. Miért?

KT: A próbák során többféle javaslat érkezett, felmerült a koncertszínház elnevezés is. Ezek bizonyos szinten persze fantázia műfaji megjelölések, kreációk. De a zene kihagyhatatlan eleme az előadásnak, a zenekar jelenléte alapvető pillér. Ráadásul a Budapest Bár nem alkalmi zenekar, jól ismeri őket a közönség, egyedi hanggal bírnak, ahhoz lett hangolva az előadás. A valamivel több mint másfél óra alatt 12 dal hangzik el, ami azt is jelenti, hogy a történetlabirintust nagyon erősen sűríteni kellett. A dalok között – melyek leginkább jellemeket bontanak ki – kell elmesélni a történetet. Mindez a darab teatralitását is befolyásolja, például úgy is, hogy a koreográfiák nem olyanok, mint egy musicalben, inkább játékos kiegészítő funkcióval bírnak.

(...)

 

Fotó: Németh Dániel

MN: Úgy tűnik, mintha az utóbbi időben kevesebbet játszanál a Katonában.

KT: Ebben az évadban a Tartuffe-öt mutattuk be, és lett volna még egy új előadásom, de az a vírushelyzet miatt elmaradt. Ezt megelőzően volt egy év, amikor úgy éreztem, hogy alkotó emberként elfáradtam. Szerettem volna egy olyan évet, amikor a futó előadásaimon kívül nem próbálok újat. Abban az évben volt a Katonában és a Kamrában 4-4 bemutató, amelyekből ily módon felmentést kaptam. Ez nagyon jót tett nekem. De ha nincs a vírus, már gyarapodtak volna a szerepeim, szép lassan visszacsordogáltam volna ebbe a körforgásba.

MN: Mi a helyzet a szerepéhségeddel?

KT: Most van. Amióta elvégeztem az egyetemet, soha nem volt ilyen hosszú kihagyásom. Most már hiányzik, hogy próbáljak, hogy színpadon álljak.

(...)

MN: Az utóbbi időben volt némi feszültség a Katona József Színház körül.

KT: Finoman fogalmazol.

MN: Ott volt a Gothár-ügy, vegzálták érte rendesen az intézményt, aztán jött a színházi törvény… Hogyan érintettek ezek?

KT: Nagyon felkavartak. Nem is tudom, mennyire sikerült felfognom azt, ami történik. Ez kőkemény politika. Politikai színtér lett az a hely, ahol sosem politikai módon fogalmaztam meg magam, hiszen igyekeztem mindig az emberből kiindulni, abból, hogy milyen az ember – politikai hovatartozástól függetlenül. Nem vagyok politizáló alkat, nehezen tudom megfogalmazni magamnak, hova tartozom politikailag. De azt, hogy hova nem tartozom, nagyon egyértelműen meg tudom mondani. (...) Megmondom őszintén: sosem akartam politikai megoldásokkal foglalkozni. Most mégis ezt teszem. (...) Nem tudom, kivonhatja-e magát ez alól bárki is. A Katona József Színház színészeként már nem lehetek úgymond kívülálló, mert harctér lett a játszó terünk. Úgy érzem, mintha hadüzenetet kaptam volna.

Czenkli Dorka interjújában Keresztes Tamás lapunknak mindemellett első rendezéséről beszél reészletekbe menően, kifejti Rejtőhöz fűződő viszonyát, értékeli a karanténidőszakot, ahogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem ügyéről, annak politikai és szakmai kérdéséről is szól.

A Magyar Narancs továbbra is kapható az újságárusoknál, az élelmiszerboltokban és a benzinkutakon, de még jobb, ha előfizet a lapra vagy digitális változatára!