rés a présen: Mennyiben számít az, hogy valaki az iparművészet, a dizájn felől érkezik a kortárs táncba?
Simkó Beatrix: A tánc gyerekkorom óta jelen van az életemben, később úszott mellé az erős érdeklődés más műfajok iránt. A MOME-n töltött évek nagy hatással vannak a látásmódomra és alkotói megközelítésemre. A térrendezés, az összművészeti gondolkodás egyre inkább megjelenik a koreográfusi munkáimban is.
rap: Táncolni hol tanultál?
SB: Intézményes kereteken kívül, kurzusokon, különféle tánccsoportokban és részben külföldön.
A professzionális pályára lépve az akkor éppen társulatot alapító Duda Évával dolgoztam sok izgalmas és tanulságos éven át. Idén lesz tíz éve, hogy szerencsém volt együttműködni Nigel Charnockkal, a DV8 Company egyik alapítójával, aki sajnos már nincs köztünk, de hatása a mai napig kísér.
rap: Legközelebbi bemutatód a Közel-távol című darab lesz Debrecenben. Kik az alkotók, és miről szól az előadás?
SB: Február 28-án lesz az ősbemutató a debreceni Víg Kamaraszínházban, aztán másnap ismét látható lesz az előadás. Tudomásom szerint az évad hátralévő részében menni fog rendszeresen, aztán majd meglátjuk. „Táncetűdök szociális groteszkre” a műfaji meghatározás, és négy táncos – Horváth Attila, Laza Tímea, Thury Zita, Váth Máté – meg egy színész, Janicsek Péter adja elő. A közösség és az egyén között megvalósuló mechanizmusokról szól a „történet”, különböző élethelyzetekben, etűdökre bontva. Egy adott csoporton belüli döntéshelyzeteket és mikrotörténeteket jelenítünk meg a színpadon, elsősorban a mozgás és a tánc eszközével, helyenként szöveggel is kiegészítve.
rap: Mit jelent neked ez a munka?
SB: Megtisztelő volt a felkérés, és nagyon jó tapasztalatokat szereztem az alkotási folyamat során. Mindemellett hiánypótló vállalkozás, hogy az egyébként rétegműfaj kortárs táncot vidéken is népszerűsítjük az előadás által. Külön öröm számomra, hogy szervezett programként a tizenéves korosztály tagjaihoz is eljut – kíváncsian várom a reakcióikat.
rap: Milyen munkáid lesznek még az évad hátralévő részében?
SB: A kredenc a pincében maradt című előadásom magyarországi premierje május 5-én lesz a Trafóban. Ezt három „mozgó színésszel” és két „beszélő táncossal”, a Staféta és a Life Long Burning programok keretében, a Trafóval és a Műhely Alapítvánnyal koprodukcióban mutatjuk be. #Orfeusz #Eurüdiké című előadásunk Grecsó Zoltánnal már negyedik évada szerepel a Vígszínház repertoárján, és havonta látható. Szeretettel ajánlom minden korosztálynak. Long time no see! című előadásom pedig, amelyet Jenna Jalonennel készítettem, immár két éve turnézik külföldön sikerrel, és itthon is látható lesz még nyári fesztiválokon, például a Művészetek Völgyében biztosan.
rap: Mik a vágyaid, az álmaid?
SB: Ilyenkor, az évad közepétől már a tengerpartra vágyom. A tengerpartról pedig majd a következő évi tengerparti nyaralásra. Az elmúlt években intenzíven jelen voltam a németországi szcénán, és ezt szeretném folytatni, valamint az itthon bemutatott előadások nemzetközi forgalmazásával is szeretnék foglalkozni.
rap: Táncolsz-e munkaidő után?
SB: Igen, nagyon szeretek táncolni a próbatermen és a színpadon kívül is. Bár egy intenzív próbahét megfelel az egész éves munkaidőn kívüli táncadagnak.
