rés a présen

„Később úszott mellé”

Simkó Beatrix táncos, koreográfus

  • rés a présen
  • 2020. március 27.

Színház

rés a présen: Mennyiben számít az, hogy valaki az iparművészet, a dizájn felől érkezik a kortárs táncba?

Simkó Beatrix: A tánc gyerekkorom óta jelen van az életemben, később úszott mellé az erős érdeklődés más műfajok iránt. A MOME-n töltött évek nagy hatással vannak a látásmódomra és alkotói megközelítésemre. A térrendezés, az összművészeti gondolkodás egyre inkább megjelenik a koreográfusi munkáimban is.

rap: Táncolni hol tanultál?

SB: Intézményes kereteken kívül, kurzusokon, különféle tánccsoportokban és részben külföldön.
A professzionális pályára lépve az akkor éppen társulatot alapító Duda Évával dolgoztam sok izgalmas és tanulságos éven át. Idén lesz tíz éve, hogy szerencsém volt együttműködni Nigel Charnockkal, a DV8 Company egyik alapítójával, aki sajnos már nincs köztünk, de hatása a mai napig kísér.

rap: Legközelebbi bemutatód a Közel-távol című darab lesz Debrecenben. Kik az alkotók, és miről szól az előadás?

SB: Február 28-án lesz az ősbemutató a debreceni Víg Kamaraszínházban, aztán másnap ismét látható lesz az előadás. Tudomásom szerint az évad hátralévő részében menni fog rendszeresen, aztán majd meglátjuk. „Táncetűdök szociális groteszkre” a műfaji meghatározás, és négy táncos – Horváth Attila, Laza Tímea, Thury Zita, Váth Máté – meg egy színész, Janicsek Péter adja elő. A közösség és az egyén között megvalósuló mechanizmusokról szól a „történet”, különböző élethelyzetekben, etűdökre bontva. Egy adott csoporton belüli döntéshelyzeteket és mikrotörténeteket jelenítünk meg a színpadon, elsősorban a mozgás és a tánc eszközével, helyenként szöveggel is kiegészítve.

rap: Mit jelent neked ez a munka?

SB: Megtisztelő volt a felkérés, és nagyon jó tapasztalatokat szereztem az alkotási folyamat során. Mindemellett hiánypótló vállalkozás, hogy az egyébként rétegműfaj kortárs táncot vidéken is népszerűsítjük az előadás által. Külön öröm számomra, hogy szervezett programként a tizenéves korosztály tagjaihoz is eljut – kíváncsian várom a reakcióikat.

rap: Milyen munkáid lesznek még az évad hátralévő részében?

SB: A kredenc a pincében maradt című előadásom magyarországi premierje május 5-én lesz a Trafóban. Ezt három „mozgó színésszel” és két „beszélő táncossal”, a Staféta és a Life Long Burning programok keretében, a Trafóval és a Műhely Alapítvánnyal koprodukcióban mutatjuk be. #Orfeusz #Eurüdiké című előadásunk Grecsó Zoltánnal már negyedik évada szerepel a Vígszínház repertoárján, és havonta látható. Szeretettel ajánlom minden korosztálynak. Long time no see! című előadásom pedig, amelyet Jenna Jalonennel készítettem, immár két éve turnézik külföldön sikerrel, és itthon is látható lesz még nyári fesztiválokon, például a Művészetek Völgyében biztosan.

rap: Mik a vágyaid, az álmaid?

SB: Ilyenkor, az évad közepétől már a tengerpartra vágyom. A tengerpartról pedig majd a következő évi tengerparti nyaralásra. Az elmúlt években intenzíven jelen voltam a németországi szcénán, és ezt szeretném folytatni, valamint az itthon bemutatott előadások nemzetközi forgalmazásával is szeretnék foglalkozni.

rap: Táncolsz-e munkaidő után?

SB: Igen, nagyon szeretek táncolni a próbatermen és a színpadon kívül is. Bár egy intenzív próbahét megfelel az egész éves munkaidőn kívüli táncadagnak.

 

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.