Koncertnek talán

Háy János–Lovasi András: A kéz

  • - deres -
  • 2012.02.14 00:01

Színház

Ha Lovasi és Háy összeáll: felcsillan a szem. Valami jót várunk. Valami izgalmasat. Kaposvári munkájuk ehhez képest csalódás. Pedig a műfaj (bítzenés előadás), a korszak (hetvenes évek), a téma (kamaszlét) mind jól hangzik. De a Csiky Gergely Színházban most valahogy mégsem. Nincsenek tétek, csak kedélyeskedés.

Ami a Háy-prózában működött, a színpadon akadozik: a dialógusok csakúgy, mint a jelenetváltások. A faluról fővárosba kerülő Dávid története így a népmesei legkisebb fiú könnyed retrójába vált át. Viszont ebbe az esetlen csajozások komikumától a groteszk kollégiumi beavatásokon át a halál tragikumáig mindent belesűrítenek. A baj igazán ott kezdődik, hogy nincs kapaszkodó, amiből visszafejthetnénk az előadást megszervező és rendszerező elvet. Az egymás mellé pakolt jelenetek a főhős és az éppen aktuális közeg konfliktusára építenének – nem túl nagy meggyőződéssel. Mintha minden karaktert és cselekményt hangtompítóval kezeltek volna. Legalább az uniformizált nosztalgia működhetne, adott hozzá minden: halványzöld Zsiguli (nem gyorsul), NDK-s és lengyel turisták a Balatonnál (sör és farmer), és a falról Jimi Hendrix figyel (bár angolul kevesen tudnak). De a rendezés (Göttinger Pál) és a szöveg koncepciója finoman szólva nem talált egymásra. A túl hosszúra nyújtott díszletváltások között a szöveg nemegyszer mesterkéltnek hat, a dalok diktálta tempót pedig a jelenetek nem képesek megtartani. Így a három elem (szöveg, zene, jelenet), ami ideális esetben erősíti és transzformálja egymást, most széthúz.


Fotó: Klencsár Gábor

Közülük a zene a leginkább élvezhető, bár ettől még az előadás egészében koncepciópótló eszköz marad mind a keretezés, mind a tematika szintjén. Ha a cél a nettó szórakoztatás – és például nem egy elsumákolt kor és egy túl ismerős sors felmutatása vagy ütköztetése –, így még az sem jött össze – ehhez a rocknak nem csak idézőjelben kellett volna megszületnie. Azért a zenekar és a főszereplő Nagyhegyesi Zoltán végig bitang jól szól, plusz Marofka Mátyás is, mikor a kamu angol trükkjeit ecseteli. Csak azt a napsugaras finálét tudnám feledni. Pedig előtte ugrott be, hogy koncertnek talán még elment volna.

Csiky Gergely Színház, Kaposvár, február 4.

Neked ajánljuk

Szécsi Noémi: Nem és nem

  • Szécsi Noémi

Erős szíve legyen annak, aki kicsavarja az olvasó tömegek kezéből a Jókaijukat. Ez egy szent kötelék, elszakíthatatlan.

Gépre kötve

Magyar közéleti influenszer nem robbantott nagyobbat az elmúlt időszakban, mint Gulyás Márton a Partizán elindításával. De itt rögtön tisztáznunk kellene, hogy mi is pontosan az a felület, ahol a Partizán működik.

Határkeresők

Leszbikus anyák, bocsánatot kérő gyilkosok, a mennyországba beszívva-bemargaritázva igyekvő floridai nyugdíjasok. Megnéztünk pár filmet az idei BIDF programjából.

A sötétség oldalvizein

  • Bacsadi Zsófia

Sokáig úgy tűnhetett, hogy a holokauszt marad a zsidókról zsidók által mesélt történetek sarokköve, a meghatározó trauma, amely évtizedek múltán is formálja az elbeszélést és a népirtás után született generációk identitását.

Lawrence Ferlinghetti (1919–2021)

  • Kálmán C. György

Nyilván vannak néhányan, szerencsések, akik személyesen is ismerték, magyarok is. Biztosan csupa jó emlékük van róla, azt hiszem, hogy szívélyes, kedves, kedélyes vendéglátó lehetett.

„Dúdolok neki Prokofjevet”

  • Soós Tamás

Játszik az agyafúrtan rockos Óriásban és az írókat könnyűzenészekkel összehozó Rájátszásban, de az elmúlt években szólóban találkozhattunk vele. Apaságról, Háy-versekről és a február végén megjelent második szerzői lemezéről beszélgettünk.

„Nem volt terv”

Huszonkét éves korában hagyta el az országot, jelenleg Thai­földön van a műterme. Minden munkája – bár a formák, a színek és olykor a médium is változnak – az ember, az emberség helyét keresi a szűk és a tágabb környezetben. Művészetről és hazáról beszélgettünk Messengeren, egy kalandos életút történeteinek a keretében.

Iskolajáték

A nálunk még kevéssé ismert amerikai író-költő regénye számos elismerést kapott, mérték­adó irodalmi fórumok szavazták be az év legjobb könyvei közé, Pulitzer-díjra is jelölték.

„Mint egy Molotov-koktél”

Nemrég magyarul is megjelent harmadik regénye, Az iskola Topekában lelkes fogadtatásra talált Amerikában. A New Yorkban élő íróval a város jövőjéről, a Trump-korszak gyökereiről és a költőket érő kínos kérdésekről is beszélgettünk.