rés a présen: Hogyan jött létre a Gondolat Generátor és milyen alakulat ez?
Szepes Anna: Azt szoktuk mondani, hogy a Gondolat Generátor minden, ami segít a Trafó programjait megvitatni, továbbgondolni, értelmezni, hozzájuk kapcsolódva újat alkotni. Úgy is mondhatnánk, hogy kortárs színház-pedagógiai műhely, ahol a programok során résztvevőként számítunk a közönségre, személyes kapcsolódásokat keresünk egymáshoz és a látott alkotásokhoz, közösségeket építünk. A Házban már 2003 óta futnak beavató és színház-pedagógiai programok, és Török Tímea kollégámmal ezt a kínálatot szélesítettük ki, formáltuk át az idén. Célunk, hogy középiskolásoknak és felnőtteknek is bekapcsolódási lehetőségeket kínáljunk.
rap: Honnan csöppentél ide?
SZA: Mindketten tavaly végeztünk a Színház- és Filmművészeti Egyetem első drámainstruktor osztályában, ahol a színházi nevelés sokféle ágával ismerkedtünk meg. A képzés egyik legnagyobb előnye, hogy a területen aktívan munkálkodó szakemberek tanítottak minket, az elméleti tudás mellett az ő attitűdjükből, módszereikből is sokat tanultunk. A Trafóban töltött szakmai gyakorlatunk során kezdtünk el ötletelni, hogyan tudnánk az általunk megismert színházi nevelési/színház-pedagógiai formákat ennek a különleges helynek az arculatához csatolni, hogy tudnak ezek jól hatni egymásra.
rap: Milyen programjaitok voltak már a Trafóban?
SZA: Csatlakozó összművészeti csoportunkkal egy évadon keresztül heti rendszerességgel drámafoglalkozásokon gondolkodtunk és alkottunk közösen fiatalokkal, végül létrehoztunk egy előadást, amelyhez az inspirációt a Trafó története és egy kortárs novella adta. Tartottunk osztályoknak szóló színház-pedagógiai foglalkozásokat az itt futó produkciókhoz kapcsolódóan. NézőPont néven közönségösszetalálkozókat szerveztünk, ahol egy adott előadás nézői kötetlenül, gondolatindító kérdések mentén cserélhetnek véleményt a látottakról, valamint alkotói pályázatokat írtunk ki. Nehéz volt ennyi új programot egyszerre beépíteni a Trafó bejáratott működésébe, de úgy látom, egyre inkább a rendszer részévé válnak ezek az alkalmak is.
rap: Sok színházi nevelési szál fut párhuzamosan manapság, ti hova helyeznétek el magatokat? Milyen példa volt előttetek?
SZA: Mindig a témához vagy az adott előadáshoz keressük a formákat, szeretünk kísérletezni és bevonni az itt megforduló alkotókat. Persze vizsgáltunk külföldi műhelyeket, megismertük a kőszínházakban futó ifjúsági programokat is, sokat merítettünk a tanulmányainkból. Azt hiszem, akkor tud ez a szakma friss és aktuális lenni, ha ellessük egymástól a működő dolgokat, és azokat valamiképpen a sajátunkká formáljuk.
rap: Mi lesz az évad első projektje, és mit terveztek még?
SZA: #mindenkitörténet címmel egy közösségi színházi előadással készülünk a Trafó október 16-i születésnapjára. A nyár során különböző fesztiválokon történeteket gyűjtöttünk arról, milyen érzés húszévesnek lenni, ezeket összefűzve, a történeteket mesélő civil szereplőkkel közösen festünk körképet arról, mi mindent rejt magában ez az egy év. Egy ehhez kapcsolódó „húszévesség” workshoppal veszünk részt a Színházak Éjszakáján, aztán újraindulnak a tavaly indított programok, új és régi témákkal, osztályokkal, csoporttal, nézőkkel és pályázókkal.
rap: Milyen más projektjeid vannak, mik a személyes terveid a jövőre?
SZA: Jó dolog és nagy felelősség egy ilyen saját műhelyt vezetni. Az Utcaszínházi Alkotóközösséggel szociális színházi területen is dolgozom, szeretném ezt a fajta társadalmi feladatot a Trafó falai közé is becsempészni. Timivel próbálunk folyton új módszereket tanulni, együttműködni különböző művészeti ágak képviselőivel, olyanokhoz szólni a színház és a dráma nyelvén, akikhez ez még nem ért el, hogy mindig fel tudjunk találni valamit, meg tudjuk találni a jó kérdéseket, és ezzel a párbeszéddel tudjunk lendíteni valamit a világ folyásán.
