Színház

Manipulációk

  • Sisso
  • 2015. július 4.

Színház

A Manipulációk magyar–szlovén–szerb–román koprodukcióban készült, színház és performansz ötvözete. Kelet-európai, balkáni társadalom- és személyiségfejlődési vízió, generációs időhajlítás, rejtett ok-okozati összefüggések nyílt színi vizsgálata. Bojan Jablanovec rendező sem feltétlenül rendezte a darabot a szó klasszikus értelmében, a szlovén Via Negatíva társulás ős-konceptualistája „mindössze” elgondolta, összekasztingolta, megvörksopozta, aztán meg se sütötte, nyitva hagyott néhány ablakot, szóval bármikor kifújhatja a szél az előadásból a fölösleget.

Az alaptéma: adós és hitelező; mindenféle konstrukcióban, érzelmi, pénzügyi, spirituális, színházi értelemben. A próbák változó helyeken zajlottak, az improvizációk, az alkotó színészek tapasztalatai újabb jelentéseket hoztak más vidékekről, a bizalom, az egyezkedés és végtére a mindezekkel összefüggő, cím­adó manipuláció is felmutatásra került az előadás folyamán. A zenei keret a The Who My Generation című dala, amely a hatvanas években született, és a dolgok takargatásáról, a régi eltűnéséről, az új megfojtásáról szól, meg arról, hogy reméljük, meghalunk, mielőtt megöregszünk. Az előadás számtalan, ezzel kapcsolatos érzést felszínre hoz, és a különböző háttérrel, előadói eszköztárral rendelkező színészek egymást segítve adják elő a színház- és társadalomfilozófiai performanszt. Ami nyilván minden alkalommal kicsit másképp alakul, megtartva a kereteket és a legjobb részeket, de a figyelemre méltó „hibáival” együtt mindig kemény tükröt tart konfliktuskezelési képességeink, emlékezetünk, a világban való jelenlétünk, a színházzal való prekoncepcióink elé. Aki bátran belenézne, kíváncsi erre a mágikus naturalista színházra, az a nyári szegedi Thealteren és az őszi szabadkai Desirée fesztiválon még biztosan megteheti.

TESZT Fesztivál, Temesvári Csiky Gergely Színház, május 23.

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.