Színház

Manipulációk

  • Sisso
  • 2015. július 4.

Színház

A Manipulációk magyar–szlovén–szerb–román koprodukcióban készült, színház és performansz ötvözete. Kelet-európai, balkáni társadalom- és személyiségfejlődési vízió, generációs időhajlítás, rejtett ok-okozati összefüggések nyílt színi vizsgálata. Bojan Jablanovec rendező sem feltétlenül rendezte a darabot a szó klasszikus értelmében, a szlovén Via Negatíva társulás ős-konceptualistája „mindössze” elgondolta, összekasztingolta, megvörksopozta, aztán meg se sütötte, nyitva hagyott néhány ablakot, szóval bármikor kifújhatja a szél az előadásból a fölösleget.

Az alaptéma: adós és hitelező; mindenféle konstrukcióban, érzelmi, pénzügyi, spirituális, színházi értelemben. A próbák változó helyeken zajlottak, az improvizációk, az alkotó színészek tapasztalatai újabb jelentéseket hoztak más vidékekről, a bizalom, az egyezkedés és végtére a mindezekkel összefüggő, cím­adó manipuláció is felmutatásra került az előadás folyamán. A zenei keret a The Who My Generation című dala, amely a hatvanas években született, és a dolgok takargatásáról, a régi eltűnéséről, az új megfojtásáról szól, meg arról, hogy reméljük, meghalunk, mielőtt megöregszünk. Az előadás számtalan, ezzel kapcsolatos érzést felszínre hoz, és a különböző háttérrel, előadói eszköztárral rendelkező színészek egymást segítve adják elő a színház- és társadalomfilozófiai performanszt. Ami nyilván minden alkalommal kicsit másképp alakul, megtartva a kereteket és a legjobb részeket, de a figyelemre méltó „hibáival” együtt mindig kemény tükröt tart konfliktuskezelési képességeink, emlékezetünk, a világban való jelenlétünk, a színházzal való prekoncepcióink elé. Aki bátran belenézne, kíváncsi erre a mágikus naturalista színházra, az a nyári szegedi Thealteren és az őszi szabadkai Desirée fesztiválon még biztosan megteheti.

TESZT Fesztivál, Temesvári Csiky Gergely Színház, május 23.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.