rés a présen

„Már nem sírok, ha esik az eső”

  • rés a présen
  • 2021. február 10.

Színház

Grecsó Zoltán táncművész

rés a présen: Mióta csinálod a Facebookon a Grecsóval táncolok című kortárstáncprogramot?

Grecsó Zoltán: Az első hullám alatt is csináltam. Tulajdonképpen folytattam az óráimat, mintha mi sem történt volna. Csakhogy míg például a táncóráim 90 percesek, online csak 45 percet tartok. Meglepő lehet, de az emberek fizikai jelenlétének hiányában sokkal fárasztóbb a tánctanítás. Ebben nincs ezotéria, a tánc alapvetően interakció az emberek között, áramlanak az energiák, mindenki ad és kap. Online ez nem ugyanaz. A profi táncoktatásban néha élőben sem, mert gyakran felejtik el a gyerekek, hogy mennyire szeretnek táncolni. A reggeltől estig gyakorlásnak néha az az ára, hogy elfelejtjük, micsoda ajándék az élettől a tánc.

rap: Most is ingyenesek az órák?

GZ: Igen, férjen hozzá az is, akinek nincs munkája. Plusz így meg tudom célozni a vidéket is, hogy mindenki egyenlő eséllyel induljon. Már, ahol van internet, mert óriási szakadékok vannak még ebben is. Ez most egy társadalmi szerepvállalás a részemről.

rap: A Willany Leó Improvizációs Tánc­színház nevű alakulatod is társadalmi szerepvállalás, közösségi tevékenység. Hogyan alakult ki ez a projekt?

GZ: A Willany Leó 13 éves, és az utóbbi időben elképesztő evolúción ment keresztül. Nem volt tudatos a kezdeteknél, hogy ez egy közösségi dolog. Az első két-három évben csak abból indultam ki, hogy Amerikában kameraidőben mérik a színészek rutinját, és arra gondoltam, hogy biztosítanunk kell a hazai táncosoknak a rutint. Úgy kezdtük a Tűzraktérben az esteket, hogy önkéntes alapon bemutatkozhatott a táncos szcéna. Műhelymunka lett belőle, és a Gödörbe költözéskor jött a következő fázis, amikor a részt vevő táncosok kitalálták, hogy mi lenne, ha nem egymástól függetlenül lépnénk fel, hanem egy közös produkciót készítenénk alkalmanként.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.