rés a présen

„Már nem sírok, ha esik az eső”

  • rés a présen
  • 2021. február 10.

Színház

Grecsó Zoltán táncművész

rés a présen: Mióta csinálod a Facebookon a Grecsóval táncolok című kortárstáncprogramot?

Grecsó Zoltán: Az első hullám alatt is csináltam. Tulajdonképpen folytattam az óráimat, mintha mi sem történt volna. Csakhogy míg például a táncóráim 90 percesek, online csak 45 percet tartok. Meglepő lehet, de az emberek fizikai jelenlétének hiányában sokkal fárasztóbb a tánctanítás. Ebben nincs ezotéria, a tánc alapvetően interakció az emberek között, áramlanak az energiák, mindenki ad és kap. Online ez nem ugyanaz. A profi táncoktatásban néha élőben sem, mert gyakran felejtik el a gyerekek, hogy mennyire szeretnek táncolni. A reggeltől estig gyakorlásnak néha az az ára, hogy elfelejtjük, micsoda ajándék az élettől a tánc.

rap: Most is ingyenesek az órák?

GZ: Igen, férjen hozzá az is, akinek nincs munkája. Plusz így meg tudom célozni a vidéket is, hogy mindenki egyenlő eséllyel induljon. Már, ahol van internet, mert óriási szakadékok vannak még ebben is. Ez most egy társadalmi szerepvállalás a részemről.

rap: A Willany Leó Improvizációs Tánc­színház nevű alakulatod is társadalmi szerepvállalás, közösségi tevékenység. Hogyan alakult ki ez a projekt?

GZ: A Willany Leó 13 éves, és az utóbbi időben elképesztő evolúción ment keresztül. Nem volt tudatos a kezdeteknél, hogy ez egy közösségi dolog. Az első két-három évben csak abból indultam ki, hogy Amerikában kameraidőben mérik a színészek rutinját, és arra gondoltam, hogy biztosítanunk kell a hazai táncosoknak a rutint. Úgy kezdtük a Tűzraktérben az esteket, hogy önkéntes alapon bemutatkozhatott a táncos szcéna. Műhelymunka lett belőle, és a Gödörbe költözéskor jött a következő fázis, amikor a részt vevő táncosok kitalálták, hogy mi lenne, ha nem egymástól függetlenül lépnénk fel, hanem egy közös produkciót készítenénk alkalmanként.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.