rés a présen

„Már nem sírok, ha esik az eső”

  • rés a présen
  • 2021. február 10.

Színház

Grecsó Zoltán táncművész

rés a présen: Mióta csinálod a Facebookon a Grecsóval táncolok című kortárstáncprogramot?

Grecsó Zoltán: Az első hullám alatt is csináltam. Tulajdonképpen folytattam az óráimat, mintha mi sem történt volna. Csakhogy míg például a táncóráim 90 percesek, online csak 45 percet tartok. Meglepő lehet, de az emberek fizikai jelenlétének hiányában sokkal fárasztóbb a tánctanítás. Ebben nincs ezotéria, a tánc alapvetően interakció az emberek között, áramlanak az energiák, mindenki ad és kap. Online ez nem ugyanaz. A profi táncoktatásban néha élőben sem, mert gyakran felejtik el a gyerekek, hogy mennyire szeretnek táncolni. A reggeltől estig gyakorlásnak néha az az ára, hogy elfelejtjük, micsoda ajándék az élettől a tánc.

rap: Most is ingyenesek az órák?

GZ: Igen, férjen hozzá az is, akinek nincs munkája. Plusz így meg tudom célozni a vidéket is, hogy mindenki egyenlő eséllyel induljon. Már, ahol van internet, mert óriási szakadékok vannak még ebben is. Ez most egy társadalmi szerepvállalás a részemről.

rap: A Willany Leó Improvizációs Tánc­színház nevű alakulatod is társadalmi szerepvállalás, közösségi tevékenység. Hogyan alakult ki ez a projekt?

GZ: A Willany Leó 13 éves, és az utóbbi időben elképesztő evolúción ment keresztül. Nem volt tudatos a kezdeteknél, hogy ez egy közösségi dolog. Az első két-három évben csak abból indultam ki, hogy Amerikában kameraidőben mérik a színészek rutinját, és arra gondoltam, hogy biztosítanunk kell a hazai táncosoknak a rutint. Úgy kezdtük a Tűzraktérben az esteket, hogy önkéntes alapon bemutatkozhatott a táncos szcéna. Műhelymunka lett belőle, és a Gödörbe költözéskor jött a következő fázis, amikor a részt vevő táncosok kitalálták, hogy mi lenne, ha nem egymástól függetlenül lépnénk fel, hanem egy közös produkciót készítenénk alkalmanként.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.