Tánc

Ma•Ze: Budarats

  • - sisso -
  • 2017. október 28.

Színház

Dzsumbuj című előadásuk legalább annyira volt felszabadító, amennyire az ugyanezen az estén bemutatott Kuzmits bénítóan közhelyes. Kész érzelmi és esztétikai hullámvasutat jártunk be a két bemutató között, amelyek tematikailag összefüggnek ugyan, hiszen a városi létről szólnak – a metropolisz ritmusáról, dinamikájáról, legendáiról, drámáiról –, mégis önálló darabok. A közös szenvedély és bátorság, amivel Nagy Emese, Simet Jessica és Várnagy Kristóf nekilendül a valóságnak, inkább a húszperces Dzsumbujban manifesztálódott, ezért erről érdemes többet írni.

Felfedezhető a darabban Ohad Naharin mozgásnyelve, a híres „gaga”, tetten érhető benne az improvizáció öröme, az együtt rezdülés eufóriája, és nem zavarja meg semmilyen kötelező koreográfiához való igazodás. Nyilván azért is van így, mert Jónás Vera énekes, dalszerző és Csizmás András dj (Freakin’ Disco) élőben nyomják a táncosok talpa alá a zenét. A táncfolyam szintén azt az illúziót kelti, mintha a mozgás ott és akkor születne. A néző látja a zenét, hallja a táncot és belekerül a dzsumbujba. Ettől függetlenül nem a radikális mellérendelés uralkodik a színpadon: változó, hogy kinek mennyire testre szabott az a mozdulatrendszer, ami ebből a sok ötletből kialakult. Amikor viszont a végén, a partijelenetben megjelennek a Táncművészeti Egyetem modern tagozatának hallgatói és a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola növendékei, hogy tömeget alkossanak, akkor abszolút jól koordinált és egységes lesz az előadás. Úgy tűnik, hogy a kortárs tánc új, izgalmas témája lett az elektronikus diszkó, mint élettér.

Trafó, szeptember 22.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.