Még mindig itt vannak?

Yasmina Reza: Bella Figura

A Bella Figura című drámában minden van, csak épp Bella Figura nincs. A helyzet épp ellentétes ezzel: szereplői nem igazán tudnak élni. Yasmina Reza kortárs francia drámaíró neve a színházba járóknak a Művészet című nagy sikerű darab, a szélesebb közönségnek pedig elsősorban a 2012-ben bemutatott Roman Polański-film, Az öldöklés istene miatt lehet ismerős.

A négy főszereplős filmre vitt kamaradráma azzal indul, hogy két kisfiú a játszótéren összeverekedik, és szüleik egy udvarias vacsora keretében próbálják kulturáltan megbeszélni a történteket. Spoiler: nem sikerül nekik. Ugyanilyen kevés szereplős, összesűrűsödött pár órát mutat be a Bella Figura is, habár az alaphelyzet eggyel kevésbé érdekes.

Két szerető, Boris és Andrea (Stohl András és Petrik Andrea) általában csak egy-egy gyors légyottra jön össze, ám most a nő kérésére kivételesen vacsorázni mennek. Az étteremben azonban összefutnak Boris feleségének legjobb barátnőjével, Françoise-zal és a férjével, Erickel (Kovács Patrícia és Wunderlich József), no meg a férj édesanyjával, a Halász Judit megformálta Yvonne-nal. A viszony igen gyorsan világos lesz Françoise számára, így az előadásban valójában nem sok minden történik azon kívül, hogy a szereplők kínozzák egymást, és főképp saját magukat.

A Bella Figura az étterem neve, és éppen azért érkeznek ide a szereplők, hogy egy este erejéig szépen éljenek, és ünnepeljék az életet (és Yvonne születésnapját is), ahogy azt állítólag az olaszok teszik. Más kérdés viszont, hogy ezek az emberek élethelyzetük miatt nyilvánvalóan alkalmatlanok a Bella Figura lét­érzés megélésére, hiszen boldogtalanok. Így aztán számolatlanul követik el egymás ellen az apróbb és nagyobb, de minden esetben igen hétköznapi árulásokat. Ilyen, amikor Andrea azt hazudja Borisnak, hogy lefeküdt az egyik munkatársával, vagy amikor Françoise nem Yvonne-hoz címezi a hozzá szóló mondatait. De ugyanez a helyzet akkor is, amikor Eric finom agresszióval lekezeli idős édesanyját, vagy amikor szimpla kényelemből nem áll ki felesége mellett egy-egy élesebb helyzetben, sőt ő is rámozdul Andreára egy megfelelőnek tűnő pillanatban. A legtöbb árulást azonban egyértelműen Boris követi el a szeretője ellen, kapásból attól a nem elhanyagolható apróságtól kezdve, hogy a felesége által ajánlott étterembe viszi vacsorázni. De látjuk azt is, hogyan rendeli alá a nőt saját önzőségének, kényelmének és családi jólétének, és azt is, milyen erőszakosan próbálja felügyelete alatt tartani. Amikor pedig már nem tudja tovább irányítani Andreát, verbális agressziója fizikaiba csap át: szorongatni, rángatni, taszigálni kezdi a nőt dühében.