Színház

Még mindig itt vannak?

Yasmina Reza: Bella Figura

Színház

A Bella Figura című drámában minden van, csak épp Bella Figura nincs. A helyzet épp ellentétes ezzel: szereplői nem igazán tudnak élni. Yasmina Reza kortárs francia drámaíró neve a színházba járóknak a Művészet című nagy sikerű darab, a szélesebb közönségnek pedig elsősorban a 2012-ben bemutatott Roman Polański-film, Az öldöklés istene miatt lehet ismerős.

A négy főszereplős filmre vitt kamaradráma azzal indul, hogy két kisfiú a játszótéren összeverekedik, és szüleik egy udvarias vacsora keretében próbálják kulturáltan megbeszélni a történteket. Spoiler: nem sikerül nekik. Ugyanilyen kevés szereplős, összesűrűsödött pár órát mutat be a Bella Figura is, habár az alaphelyzet eggyel kevésbé érdekes.

Két szerető, Boris és Andrea (Stohl András és Petrik Andrea) általában csak egy-egy gyors légyottra jön össze, ám most a nő kérésére kivételesen vacsorázni mennek. Az étteremben azonban összefutnak Boris feleségének legjobb barátnőjével, Françoise-zal és a férjével, Erickel (Kovács Patrícia és Wunderlich József), no meg a férj édesanyjával, a Halász Judit megformálta Yvonne-nal. A viszony igen gyorsan világos lesz Françoise számára, így az előadásban valójában nem sok minden történik azon kívül, hogy a szereplők kínozzák egymást, és főképp saját magukat.

A Bella Figura az étterem neve, és éppen azért érkeznek ide a szereplők, hogy egy este erejéig szépen éljenek, és ünnepeljék az életet (és Yvonne születésnapját is), ahogy azt állítólag az olaszok teszik. Más kérdés viszont, hogy ezek az emberek élethelyzetük miatt nyilvánvalóan alkalmatlanok a Bella Figura lét­érzés megélésére, hiszen boldogtalanok. Így aztán számolatlanul követik el egymás ellen az apróbb és nagyobb, de minden esetben igen hétköznapi árulásokat. Ilyen, amikor Andrea azt hazudja Borisnak, hogy lefeküdt az egyik munkatársával, vagy amikor Françoise nem Yvonne-hoz címezi a hozzá szóló mondatait. De ugyanez a helyzet akkor is, amikor Eric finom agresszióval lekezeli idős édesanyját, vagy amikor szimpla kényelemből nem áll ki felesége mellett egy-egy élesebb helyzetben, sőt ő is rámozdul Andreára egy megfelelőnek tűnő pillanatban. A legtöbb árulást azonban egyértelműen Boris követi el a szeretője ellen, kapásból attól a nem elhanyagolható apróságtól kezdve, hogy a felesége által ajánlott étterembe viszi vacsorázni. De látjuk azt is, hogyan rendeli alá a nőt saját önzőségének, kényelmének és családi jólétének, és azt is, milyen erőszakosan próbálja felügyelete alatt tartani. Amikor pedig már nem tudja tovább irányítani Andreát, verbális agressziója fizikaiba csap át: szorongatni, rángatni, taszigálni kezdi a nőt dühében.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.