Színház

Még mindig itt vannak?

Yasmina Reza: Bella Figura

Színház

A Bella Figura című drámában minden van, csak épp Bella Figura nincs. A helyzet épp ellentétes ezzel: szereplői nem igazán tudnak élni. Yasmina Reza kortárs francia drámaíró neve a színházba járóknak a Művészet című nagy sikerű darab, a szélesebb közönségnek pedig elsősorban a 2012-ben bemutatott Roman Polański-film, Az öldöklés istene miatt lehet ismerős.

A négy főszereplős filmre vitt kamaradráma azzal indul, hogy két kisfiú a játszótéren összeverekedik, és szüleik egy udvarias vacsora keretében próbálják kulturáltan megbeszélni a történteket. Spoiler: nem sikerül nekik. Ugyanilyen kevés szereplős, összesűrűsödött pár órát mutat be a Bella Figura is, habár az alaphelyzet eggyel kevésbé érdekes.

Két szerető, Boris és Andrea (Stohl András és Petrik Andrea) általában csak egy-egy gyors légyottra jön össze, ám most a nő kérésére kivételesen vacsorázni mennek. Az étteremben azonban összefutnak Boris feleségének legjobb barátnőjével, Françoise-zal és a férjével, Erickel (Kovács Patrícia és Wunderlich József), no meg a férj édesanyjával, a Halász Judit megformálta Yvonne-nal. A viszony igen gyorsan világos lesz Françoise számára, így az előadásban valójában nem sok minden történik azon kívül, hogy a szereplők kínozzák egymást, és főképp saját magukat.

A Bella Figura az étterem neve, és éppen azért érkeznek ide a szereplők, hogy egy este erejéig szépen éljenek, és ünnepeljék az életet (és Yvonne születésnapját is), ahogy azt állítólag az olaszok teszik. Más kérdés viszont, hogy ezek az emberek élethelyzetük miatt nyilvánvalóan alkalmatlanok a Bella Figura lét­érzés megélésére, hiszen boldogtalanok. Így aztán számolatlanul követik el egymás ellen az apróbb és nagyobb, de minden esetben igen hétköznapi árulásokat. Ilyen, amikor Andrea azt hazudja Borisnak, hogy lefeküdt az egyik munkatársával, vagy amikor Françoise nem Yvonne-hoz címezi a hozzá szóló mondatait. De ugyanez a helyzet akkor is, amikor Eric finom agresszióval lekezeli idős édesanyját, vagy amikor szimpla kényelemből nem áll ki felesége mellett egy-egy élesebb helyzetben, sőt ő is rámozdul Andreára egy megfelelőnek tűnő pillanatban. A legtöbb árulást azonban egyértelműen Boris követi el a szeretője ellen, kapásból attól a nem elhanyagolható apróságtól kezdve, hogy a felesége által ajánlott étterembe viszi vacsorázni. De látjuk azt is, hogyan rendeli alá a nőt saját önzőségének, kényelmének és családi jólétének, és azt is, milyen erőszakosan próbálja felügyelete alatt tartani. Amikor pedig már nem tudja tovább irányítani Andreát, verbális agressziója fizikaiba csap át: szorongatni, rángatni, taszigálni kezdi a nőt dühében.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.