Mégsem kell védettségi igazolvány a színházba járáshoz

  • narancs.hu
  • 2021. szeptember 4.

Színház

Az Emmi legfrissebb állásfoglalása szerint. 

Az Emberi Erőforrások Minisztériumának szeptember 4-i állásfoglalása alapján nem szükséges védettségi igazolvány a színházak látogatásához – írja Facebook-oldalán a Vígszínház. 

Az Emmi közleményében olvasható, hogy a védelmi intézkedéseket szabályozó hatályos kormányrendelet az olyan kulturális eseményeket, amelyek helyre szóló jeggyel látogathatók, és amelyek alatt a nézők végig az ülőhelyükön tartózkodnak, nem köti védettségi igazolványhoz.

Ez az 5,5 milliomodik oltás beadása, vagyis július eleje óta így van, mindenki így is értette, épp ezért volt meglepetés, hogy a Vígszínház tegnap ugyancsak az Emmi és a Főpolgármesteri Hivatal szabályértelmezésére hivatkozva arról tájékoztatta nézőit, hogy kell védettségi igazolvány az előadások látogatásához.

Egyelőre nem világos, hogy a minisztérium két nap alatt miért adott két egymással ellentétes tartalmú tájékoztatást a színházaknak. 

A fejetlenséget jól jelzi, hogy az eddig félházzal üzemelő Örkény Színház épp most akarta megnyitni a teljes nézőterét, "tekintettel arra, hogy a védettségi igazolvány kötelező a színháznézők számára". Nyilván ők is az Emmi azon szabályértelmezésére támaszkodtak, amelyet azóta megváltoztatott, illetve visszavont a minisztérium. 

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

 

Figyelmébe ajánljuk

Már több mint 240 iskolában van bombariadó országszerte

  • narancs.hu

Budapesten és vidéken is több iskola kapott fenyegető emailt csütörtök reggel. A rendőrség átvizsgálja az érintett iskolákat, az oktatás folytatásáról, illetve a tanulók hazaküldéséről az intézmények saját hatáskörben döntenek.

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.