Színház

Kiterítenek úgyis

Hajtűkanyar Autósiskola

Kritika

Schwechtje Mihályt nem most kezdte el érdekelni a korrupció; két legutóbbi színházi rendezésében, a 2019-es Az örökségben, és rá egy évre a Ginában szintén nagy figyelmet fordított a témára.

E két előadásban a korrupció komplex módon kapcsolódott két másik, ugyancsak fontos problémához: a Ginában a szexuális bűncselekményekhez, Az örökségben a vidéki mélyszegénységhez. Ezekkel szemben a Hajtűkanyar Autósiskola magát a vegytiszta korrupciót vizsgálja egy fekete komédiába csomagolva, a társadalom több szintjén. Feltett kérdései egyszerűek, így sajnos a válaszai is azok.

Az előadás főszereplője Polgár Juli (Mari Dorottya játssza), aki egy ellenzéki mozgalom aktivistájaként az igazság elkötelezett harcosa. Az egyik tüntetésen korrupcióval vádolja a belügyminisztert, és rögtön utána el is tűnik. A történet innen columbói mintára épül; megtudjuk hamar, mi lett szegény Polgár Julival. Forgalmi vizsgára ment, ahol nem volt hajlandó lefizetni a vizsgabiztost, hanem telefonjával rögzítette a beszélgetést, amikor az oktatója és a vizsgáztató kenőpénzt követelnek tőle. Innentől csak spoilerezni lehet. A spoiler kifejezés persze kissé furcsán hat színházi előadás esetén, ám a Hajtűkanyar Autósiskola több szempontból sem igazán színház, inkább egy film, amely véletlenül a színpadon találta magát.

Schwechtje Mihály ugyanis az anyagból először játékfilmet szeretett volna: forgatókönyvét hat hónapon át fejlesztette a Nipkow program keretében, Berlinben, majd egy év múlva elnyerte az Eurimages koprodukciós fejlesztési díját a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Fesztivál keretében megrendezett Transilvania Pitch Stopon. Ám ez csak a háttere, nem pedig a magyarázata annak, hogy miért tűnik az előadás kifejezetten filmszerűnek. A műben megjelenő krimiszál viszont annál inkább igazolja a filmes építkezést. Kifejezetten Netflix-sorozatokat idéz a puskával rohangáló, bajszos, bolond oktató (Egger Géza) alakja, ahogy a kiégett, munkáját elhanyagoló nyomozó (Hajdu Szabolcs) is. Míg azonban a sorozatokban a hasonszőrű nyomozókról mindig kiderül, hogy valójában remek munkát végeznek, addig a mi rendőrünk nem jut semmire. Ez bizonyos szempontból nagyon is érthető írói döntés, legalábbis akkor, ha a magyar bűnüldözés rendszeréről szeretnénk beszélni. Van viszont egy hátulütője is: a leszerelő, Tirolba vágyó, ezért tiroli gatyát viselő rendőr máskülönben elég vicces figurája dramaturgiailag tökéletesen funkciótlan marad.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.