Színház

Kiterítenek úgyis

Hajtűkanyar Autósiskola

Kritika

Schwechtje Mihályt nem most kezdte el érdekelni a korrupció; két legutóbbi színházi rendezésében, a 2019-es Az örökségben, és rá egy évre a Ginában szintén nagy figyelmet fordított a témára.

E két előadásban a korrupció komplex módon kapcsolódott két másik, ugyancsak fontos problémához: a Ginában a szexuális bűncselekményekhez, Az örökségben a vidéki mélyszegénységhez. Ezekkel szemben a Hajtűkanyar Autósiskola magát a vegytiszta korrupciót vizsgálja egy fekete komédiába csomagolva, a társadalom több szintjén. Feltett kérdései egyszerűek, így sajnos a válaszai is azok.

Az előadás főszereplője Polgár Juli (Mari Dorottya játssza), aki egy ellenzéki mozgalom aktivistájaként az igazság elkötelezett harcosa. Az egyik tüntetésen korrupcióval vádolja a belügyminisztert, és rögtön utána el is tűnik. A történet innen columbói mintára épül; megtudjuk hamar, mi lett szegény Polgár Julival. Forgalmi vizsgára ment, ahol nem volt hajlandó lefizetni a vizsgabiztost, hanem telefonjával rögzítette a beszélgetést, amikor az oktatója és a vizsgáztató kenőpénzt követelnek tőle. Innentől csak spoilerezni lehet. A spoiler kifejezés persze kissé furcsán hat színházi előadás esetén, ám a Hajtűkanyar Autósiskola több szempontból sem igazán színház, inkább egy film, amely véletlenül a színpadon találta magát.

Schwechtje Mihály ugyanis az anyagból először játékfilmet szeretett volna: forgatókönyvét hat hónapon át fejlesztette a Nipkow program keretében, Berlinben, majd egy év múlva elnyerte az Eurimages koprodukciós fejlesztési díját a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Fesztivál keretében megrendezett Transilvania Pitch Stopon. Ám ez csak a háttere, nem pedig a magyarázata annak, hogy miért tűnik az előadás kifejezetten filmszerűnek. A műben megjelenő krimiszál viszont annál inkább igazolja a filmes építkezést. Kifejezetten Netflix-sorozatokat idéz a puskával rohangáló, bajszos, bolond oktató (Egger Géza) alakja, ahogy a kiégett, munkáját elhanyagoló nyomozó (Hajdu Szabolcs) is. Míg azonban a sorozatokban a hasonszőrű nyomozókról mindig kiderül, hogy valójában remek munkát végeznek, addig a mi rendőrünk nem jut semmire. Ez bizonyos szempontból nagyon is érthető írói döntés, legalábbis akkor, ha a magyar bűnüldözés rendszeréről szeretnénk beszélni. Van viszont egy hátulütője is: a leszerelő, Tirolba vágyó, ezért tiroli gatyát viselő rendőr máskülönben elég vicces figurája dramaturgiailag tökéletesen funkciótlan marad.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.