Színház

Kiterítenek úgyis

Hajtűkanyar Autósiskola

Kritika

Schwechtje Mihályt nem most kezdte el érdekelni a korrupció; két legutóbbi színházi rendezésében, a 2019-es Az örökségben, és rá egy évre a Ginában szintén nagy figyelmet fordított a témára.

E két előadásban a korrupció komplex módon kapcsolódott két másik, ugyancsak fontos problémához: a Ginában a szexuális bűncselekményekhez, Az örökségben a vidéki mélyszegénységhez. Ezekkel szemben a Hajtűkanyar Autósiskola magát a vegytiszta korrupciót vizsgálja egy fekete komédiába csomagolva, a társadalom több szintjén. Feltett kérdései egyszerűek, így sajnos a válaszai is azok.

Az előadás főszereplője Polgár Juli (Mari Dorottya játssza), aki egy ellenzéki mozgalom aktivistájaként az igazság elkötelezett harcosa. Az egyik tüntetésen korrupcióval vádolja a belügyminisztert, és rögtön utána el is tűnik. A történet innen columbói mintára épül; megtudjuk hamar, mi lett szegény Polgár Julival. Forgalmi vizsgára ment, ahol nem volt hajlandó lefizetni a vizsgabiztost, hanem telefonjával rögzítette a beszélgetést, amikor az oktatója és a vizsgáztató kenőpénzt követelnek tőle. Innentől csak spoilerezni lehet. A spoiler kifejezés persze kissé furcsán hat színházi előadás esetén, ám a Hajtűkanyar Autósiskola több szempontból sem igazán színház, inkább egy film, amely véletlenül a színpadon találta magát.

Schwechtje Mihály ugyanis az anyagból először játékfilmet szeretett volna: forgatókönyvét hat hónapon át fejlesztette a Nipkow program keretében, Berlinben, majd egy év múlva elnyerte az Eurimages koprodukciós fejlesztési díját a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Fesztivál keretében megrendezett Transilvania Pitch Stopon. Ám ez csak a háttere, nem pedig a magyarázata annak, hogy miért tűnik az előadás kifejezetten filmszerűnek. A műben megjelenő krimiszál viszont annál inkább igazolja a filmes építkezést. Kifejezetten Netflix-sorozatokat idéz a puskával rohangáló, bajszos, bolond oktató (Egger Géza) alakja, ahogy a kiégett, munkáját elhanyagoló nyomozó (Hajdu Szabolcs) is. Míg azonban a sorozatokban a hasonszőrű nyomozókról mindig kiderül, hogy valójában remek munkát végeznek, addig a mi rendőrünk nem jut semmire. Ez bizonyos szempontból nagyon is érthető írói döntés, legalábbis akkor, ha a magyar bűnüldözés rendszeréről szeretnénk beszélni. Van viszont egy hátulütője is: a leszerelő, Tirolba vágyó, ezért tiroli gatyát viselő rendőr máskülönben elég vicces figurája dramaturgiailag tökéletesen funkciótlan marad.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.