Színház

Kiterítenek úgyis

Hajtűkanyar Autósiskola

Kritika

Schwechtje Mihályt nem most kezdte el érdekelni a korrupció; két legutóbbi színházi rendezésében, a 2019-es Az örökségben, és rá egy évre a Ginában szintén nagy figyelmet fordított a témára.

E két előadásban a korrupció komplex módon kapcsolódott két másik, ugyancsak fontos problémához: a Ginában a szexuális bűncselekményekhez, Az örökségben a vidéki mélyszegénységhez. Ezekkel szemben a Hajtűkanyar Autósiskola magát a vegytiszta korrupciót vizsgálja egy fekete komédiába csomagolva, a társadalom több szintjén. Feltett kérdései egyszerűek, így sajnos a válaszai is azok.

Az előadás főszereplője Polgár Juli (Mari Dorottya játssza), aki egy ellenzéki mozgalom aktivistájaként az igazság elkötelezett harcosa. Az egyik tüntetésen korrupcióval vádolja a belügyminisztert, és rögtön utána el is tűnik. A történet innen columbói mintára épül; megtudjuk hamar, mi lett szegény Polgár Julival. Forgalmi vizsgára ment, ahol nem volt hajlandó lefizetni a vizsgabiztost, hanem telefonjával rögzítette a beszélgetést, amikor az oktatója és a vizsgáztató kenőpénzt követelnek tőle. Innentől csak spoilerezni lehet. A spoiler kifejezés persze kissé furcsán hat színházi előadás esetén, ám a Hajtűkanyar Autósiskola több szempontból sem igazán színház, inkább egy film, amely véletlenül a színpadon találta magát.

Schwechtje Mihály ugyanis az anyagból először játékfilmet szeretett volna: forgatókönyvét hat hónapon át fejlesztette a Nipkow program keretében, Berlinben, majd egy év múlva elnyerte az Eurimages koprodukciós fejlesztési díját a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Fesztivál keretében megrendezett Transilvania Pitch Stopon. Ám ez csak a háttere, nem pedig a magyarázata annak, hogy miért tűnik az előadás kifejezetten filmszerűnek. A műben megjelenő krimiszál viszont annál inkább igazolja a filmes építkezést. Kifejezetten Netflix-sorozatokat idéz a puskával rohangáló, bajszos, bolond oktató (Egger Géza) alakja, ahogy a kiégett, munkáját elhanyagoló nyomozó (Hajdu Szabolcs) is. Míg azonban a sorozatokban a hasonszőrű nyomozókról mindig kiderül, hogy valójában remek munkát végeznek, addig a mi rendőrünk nem jut semmire. Ez bizonyos szempontból nagyon is érthető írói döntés, legalábbis akkor, ha a magyar bűnüldözés rendszeréről szeretnénk beszélni. Van viszont egy hátulütője is: a leszerelő, Tirolba vágyó, ezért tiroli gatyát viselő rendőr máskülönben elég vicces figurája dramaturgiailag tökéletesen funkciótlan marad.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk