rés a présen

„A kritika persze rögtön leszúrt, hogy fapados”

  • rés a présen
  • 2020. június 20.

Színház

" Indonéziában éltünk. Eleinte abban a tévhitben ringattuk magunkat, s ezt a média is erősítette, hogy a trópusi körülményeket nem kedveli ez a vírus, aztán hirtelen kiderült, hogy mégis" - mondja Szikszai Rémusz színésszel, akivel járványügyi tapasztalatiról is beszélgettünk .

rés a présen: Hogyan befolyásolta a koronavírus a munkádat, az életedet?

Szikszai Rémusz: Indonéziában éltünk – akkor már nyolc hónapja –, és terveink szerint júniusig biztosan maradtunk volna, amikor márciusban kitört a pánik a vírussal kapcsolatban. Eleinte abban a tévhitben ringattuk magunkat, s ezt a média is erősítette, hogy a trópusi körülményeket nem kedveli ez a vírus, aztán hirtelen kiderült, hogy mégis. És mivel az indonéz állam sem a transzparenciáról híres, jobbnak láttuk, ha idő előtt hazatérünk, még mielőtt teljesen lezárják Magyarország határait (akkor épp ez történt), és amíg van repülőjárat. Azon a héten majd’ 200 ezren hagyták el a szigetet.

Többek között a gyermekem tanító nénije is, így most az online oktatás úgy zajlik, hogy Új-Zélandról, ahol él, érkezik a lecke Budapestre, innen megy vissza Indonéziába (tanár így igazolja, hogy tanít, a gyermek, hogy tanul) onnan vissza hozzá, Új-Zélandra és kezdődik a körforgás elölről. Szóval, itthon vagyok, ugyanazzal küszködve, mint bárki más. Online oktatás a gyermekkel, vécépapír-felhalmozás, az egyre bárgyúbb FB-bejegyzések értelmetlen bámulása, no és persze mindennap kidolgozni egy újabb változatot a napi programtervre, amelynek aztán a negyedét sem valósítjuk meg.

Szikszai Rémusz

Szikszai Rémusz

 

 

rap: Milyen munkákat fejeztél be utazás előtt, mi lesz még azokból látható az újrainduló színházakban?

SZR: Tavaly nagyon kemény évem volt, Macbethet rendeztem Tatabányán a Szkénével együttműködésben, Tökéletleneket a Centrálban, Kalucsnit Nyíregyházán és Tesztoszteront Debrecenben. Természetesen jelenleg mindegyik parkolópályán van. A neten a tatabányai rendezéseimből a régebbiek (Az imposztor, Tartuffe), elérhetők voltak a színház honlapján, és még a temesvári Parasztopera is.

rap: Beszálltál az online színházcsinálásba a TRIP hajón. Mik a tapasztalataid?

SZR: Magács László megkeresett, amikor hazaértem, hogy ha lejár az önkéntes karantén, akkor vállalnám-e az első karanténszínházi felolvasó megrendezését. Tasnádi István írta, akit nagyon kedvelek, és a pályázati kiírás szerint háromszereplős lett az egyfelvonásos. A darab címe: Húzzál újat, szerintem remek szöveg, így örömmel vállaltam. Nagyszerű érzés volt Láng Annamarival, Pál Andrással és Rába Rolanddal az online olvasópróbák sora és aztán az a másfél órás próba, amit együtt tölthettünk élőben a hajón. Meg az élő adás izgalma is. Rögtön az elején eldurrant egy reflektor, ami elállította a hangot, így az eleje nehezen élvezhető, sajnos. A kritika persze rögtön leszúrt, hogy „fapados”.

rap: Néztél te is online színházat? Milyen élmény?

SZR: Szoktam nézni, igen. Nekem nem rossz élmény online nézni színházat. Függetleníteni tudom, el bírom képzelni, milyen lehet eredetiben. Nagyon sok olyan előadást láthattam így most, amelyek eddig sajnos kimaradtak, elsősorban az idő hiánya miatt. Fogalmam sincs, mi lesz. Egy pohár bor után szoktam filozofálni arról, hogy milyen lesz a jövő, de azt hiszem, hogy azt a feleségem is unja.

rap: Mik voltak a jövő évadra a terveid, és mik valósulhatnak meg azokból?

SZR: Nem tudom, mi lesz. Azt sem, hogy mi lehet. Mindenesetre készül majd az új projekt a VÁDLI Alkalmi Színházi Társulással, lesz egy-egy előadásom Tatabányán, a Radnótiban és Szegeden. Mindaddig, míg nem mondják azt, hogy nem lehet, úgy tekintek rájuk és úgy is dolgozom rajtuk, hogy lesznek. Meglátjuk.

rap: Álmodtál színházzal Balin?

SZR: Sajnos csak ritkán emlékszem az álmaimra, és nyilván leginkább a rosszakra. Balin például pár napig álmodtam, miután a gyerekem arra ébredt, hogy egy nyolcvancentis kobra van a szobájában. Az az élmény pár éjszaka visszajött álmomban, felpattantam az éjszaka közepén, megnéztem, minden rendben van-e a fiammal, aztán szép lassan elmúlt. Színházról nagyon rég álmodtam. Álmodom róla nyitott szemmel eleget.

(Interjúnk eredetileg a Magyar Narancs 2020. május 14-i számában jelent meg, most újraközöljük online is.)

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.