„Ingatlanvásárlás támogatása” címen a Duna Művészegyüttessel és a Karinthy Színházzal összefüggésben 300-300 millió forint többlettámogatást ítélt meg az Emberi Erőforrások Minisztériuma a Vidnyánszky Attila vezette Magyar Teátrumi Társaságnak. Így „biztos kézbe kerülhet a Karinthy Színház” – áll az Emmi lapunkhoz is eljuttatott közleményében. Tavaly novemberben hunyt el Karinthy Márton, a színház alapítója, korábbi vezetője. Végakarata szerint az intézményt fenntartó nonprofit kft.-t egyenlő arányban lányára, Karinthy Verára, az egykor mellette dolgozó ügyelőre, műszaki vezetőre, barátra, Major Attilára és a marketingért felelős Kerekes-Katz Petrára hagyta. Karinthy azt kívánta, hogy a három örökös együttesen vezesse a színházat, így mindhárman ügyvezetői státuszba kerültek, művészeti vezetőnek Földes Eszter színészt bízták meg szintén Karinthy akarata szerint. De a végrendelet kitért arra is, hogy a színház változatlan formában és eszmei tartalommal működjön tovább: „a karinthyság jegyében” kultúrát közvetítsen és szórakoztasson. Ám még a hagyatéki tárgyalás előtt kiderült, hogy a színházi nonprofit kft. megöröklőinek eltérő elképzeléseik vannak a végakarat teljesítéséről. Kerekes-Katz Petrát – saját elmondása szerint – a másik két örökös arra próbálta rábírni, inkább mondjon le a részéről. Ő nem így tett, ezért cserébe leváltották az ügyvezetőségről, és marketinges munkájára sem tartanak immár igényt. A hagyatéki eljárás során Major Attila lemondott öröklött tulajdonrészéről Karinthy Vera javára, de ügyvezetői pozícióját megtartotta. (Kerestük az ügyben Major Attilát, de nem kívánt nyilatkozni.) A Karinthy Kulturális Szolgáltató Nonprofit Kft. így jelenleg 67,8 százalékban Karinthy Vera, 32,2 százalékban Kerekes-Katz Petra tulajdona.
A Karinthy Színház jövőjéről az alapító halála után több alkalommal, különböző felállásban folytak tárgyalások. Elsősorban is arról, hogy – bár a színház nem került csődközelbe – mi módon lehetne az intézmény gazdasági helyzetét stabilizálni. Pályázatokat nyújtottak be, többekkel egyeztettek, és kezdetben még az is felmerült, hogy ha a színház kapna egy intendánst, biztosított lehetne az állami támogatása. Oberfrank Pál, a veszprémi színház igazgatója, a Magyar Teátrumi Társaság alelnöke, az Emmi által felállított Színházművészeti Bizottság tagja akkortájt úgy nyilatkozott, hogy a Karinthy Színház kulturális érték, nem kerülhet veszélybe, ezért indult közös gondolkodás arról, hogyan tudna az állam segítő kezet nyújtani neki. Amikor Földes Eszter távozott a pozíciójából, úgy fogalmazott, hogy aktuálisan inkább arról volt szó, hogy „Karinthy Márton örökségét, a Karinthy Színházat az állam gondozza és ápolja tovább. Ennek azonban volt egy kompromisszumos kitétele”, konkrétan az ő személye: művészeti vezetőnek egy tapasztaltabb embert kívántak odatenni. Úgy tudjuk, Fekete Péter is foglalkozott a színház ügyével. Ezek után Karinthy Vera közleménye szerint „felmerült annak a lehetősége, hogy a Karinthy Színházat üzemeltető gazdasági társaság tulajdonát megszerezné a Magyar Teátrumi Társaság, mert mindenki által elfogadottan ez jelentené az egyetlen módját, hogy a színház tovább működjön”.
Az Emmi közlése szerint „a Magyar Teátrumi Társaság késznek bizonyult a színház átvételével megteremteni a teátrum biztos fennmaradási körülményeit. Az Emmi és az MTT közös célja a színház kulturális örökségének megtartása, a Karinthy Márton vezetésével megteremtett művészi értékek továbbvitele.” Ezt erősítette meg a Narancsnak Szabó László, a Teátrumi Társaság titkára is, aki elmondta, hogy „valóban felmerült annak a lehetősége, hogy a Magyar Teátrumi Társaság Egyesület megvásárolja a Karinthy Színházat működtető nonprofit kft.-t. Erről beszélgettünk, ha úgy tetszik, tárgyaltunk a társaság képviselőivel, de semmilyen döntés nem született még. Azért sem született, mert az esetleges adásvétel előtt szeretnénk részletesen megismerni a cég gazdasági és jogi helyzetét.”
Egyelőre nem egyeztettek még a vételárról sem. Úgy tudjuk, hogy a hagyatéki eljárás során a színházat üzemeltető gazdasági társaságot 198 millió forintra értékelték fel. A színháznak otthont adó ingatlan a XI. kerület tulajdonában áll, bérlemény, míg a gazdasági társaság ingóságai közé tartozik két, a színházhoz hozzácsatolt kis lakás. Szabó kérdésünkre azt is elmondta, hogy az „egyesület a maga nevében jár el, nem az államot képviseli”. Az Emmi nyilatkozata szerint a színház további működtetésében a Karinthy Márton kialakította magánszínházi modellt tartják kívánatosnak. A jelenlegi, 300 milliós támogatást „a színház biztos szakmai kézbe helyezése érdekében nyújtja az Emmi, az évtizedes művészi értékek továbbvitelét szem előtt tartva”. Eszerint a Teátrumi Társaság állami dotációval szert tehet egy magánszínházra. Meg nem erősített pletykák szerint Rátóti Zoltán lenne a színház leendő vezetője. A minisztérium hozzátette, „a 300 millió forintos támogatási összeg a vételár és az átadás-átvétel költségeit fedezi, folyósításának feltétele pedig a jelenlegi tulajdonosokkal való megegyezés”.
Az MTT közlése szerint van néhány alapvetés a Karinthy Színház megvásárlásával kapcsolatban. Eszerint a továbbiakban is színházként gondolnak rá, semmilyen más „működtetési forma” nem merült fel, mert tisztelik a Karinthy Színház és Karinthy Márton szellemiségét, kulturális örökségét. Emellett úgy látják, hogy „Karinthy Verának, mint néhai Karinthy Márton örökösének meghatározó szerepe kell, hogy legyen a színház jövőbeni működtetésében”.
„Karinthy Márton egy színházi Don Quijote volt. Szerelmes volt a színházába, a színészeibe és az általa választott darabokba. Az utolsó időszakban minden mondatával az sugallta, hogy szeretné, ha a színház úgy menne tovább, ahogy addig, de azt is hozzátette: amíg lehet” – mesélte lapunknak Kerekes-Katz Petra. „Küzdős és nehéz lett volna, de a többi örökös úgy döntött, meg sem próbálják. Utolsó akaratát két hónapig sem sikerült betartani” – tette hozzá.
A színház ügyeire rálátó forrásunk hangsúlyozta, hogy az ingatlanvásárlásról szóló Emmi-támogatással egy időben a Karinthy Színház, mint minősítéssel rendelkező magánszínház működésének támogatására megítélt 80 millió forinttal már korántsem lett volna bajban a színház, akkorában pedig végképp nem, hogy az eladása indokolt legyen. Emellett még három, eddig elbírálatlan állami pályázata van a színháznak összesen 120 milliós értékben, amelyek esetleges, akár részbeni kedvező megítélése nyomán, megfelelő gazdálkodás mellett egy darabig biztosan nem lettek volna anyagi gondjai az intézménynek. Más kérdés, hogy Karinthy Márton vezetése során soha nem kapott ilyen mértékű támogatást az intézmény. „Kisebbségi tulajdonosként nem tudok mit tenni, Karinthy Vera nélkülem is meghozhat bármilyen döntést – kommentálta Kerekes-Katz az eladás tényét. Hozzátette: „Számomra az egyetlen út, amit Marci kijelölt. Bármi is lesz a színházával, ha anyagi hasznom származik belőle, emlékét megőrizve, színházra fordítom.” Karinthy Vera több közleményt is közzétett Karinthy Márton halálát követően a színház jövőjéről, így a lehetséges eladás hírére is reagált. Az egyikben úgy nyilatkozott, „örvendetesnek tartom a színház jövőjét megalapozó támogatás megítélését, amely azt tükrözi, hogy az állam is fontosnak tartja azt a nemzeti kulturális értéket, amelyet édesapám hozott létre a színház létrehozásával, igazgatásával”. Lapunknak úgy nyilatkozott, hogy „nem megy szembe édesapám végakaratával az, hogy fontolgatom az eladást. Az volt a kívánsága, hogy maradjon meg a színháza az ő szellemiségében, a benne dolgozók munkahelyéül. A céljaink a Magyar Teátrumi Társasággal közösek.”
Karinthy a Bartókon
Karinthy Márton és Harsányi Gábor 1982-ben alapította meg a Hököm Színpadot kisszövetkezeti formában, állami dotáció nélkül. A színház ars poeticáját Karinthy Frigyes inspirálta, a nevet is a drámakötetétől kölcsönözték. Több alkalmi játszóhely után 1988-ban a XI. kerületi önkormányzattól bérelt, Bartók Béla úti egykori Haladás mozi lett az állandó otthona az ekkor Karinthy Színházra átnevezett intézménynek.
|
