rés a présen: Az Átrium színház Hannibál tanár úr című előadásában a főszerepet játszod. A darab Fábri Zoltán filmjéből készült. Láttad anno?
Mucsi Zoltán: Majdnem olyan idős a film, mint én, szóval többször láttam és szerettem, közel állt a szívemhez.
rap: Nyilván most is aktuális a meghurcolt latintanár, Nyúl Béla története. Megjelenik a színpadon ez az aktualitás?
MZ: Mások a színpadi eszközök, mint a filmes megoldások, de sok minden megmaradt a film korhangulatából. Az alapprobléma nem változik, és igazából ez az aktualitás. A szeretet, az emberi gyarlóság, a kegyetlenség, a kiszolgáltatottság. Van egy ember, aki éli az életét, foglalkozik egy üggyel, például tanár létére ír egy tudományos értekezést Hannibál haláláról, ami először senkit nem érdekel, de aztán mégis politikai ügy lesz belőle úgy, hogy ebből az írásból kiragadnak egy részletet. Aztán innentől kezdve arról szól a történet, hogy a környezet, a társadalom milyen módon tud beleszólni ennek az embernek az életébe. Meg arról is szól az előadás, hogy milyen lehetősége van egy hétköznapi embernek arra, hogy szembeszálljon a vádakkal, és megvédje magát. Persze a tanárok helyzete miatt ez most aktuális, de akkor is fájdalmas történet az ilyen, ha egy szobafestővel történik.
rap: Kemény szerep?
MZ: Hát nem vígjáték, de van benne finom humor, meg vannak azok a helyzetek, amikor kínjában nevet az ember, mert nincs más menekülési útvonal. Vagy magadba zuhansz és sírsz, vagy nevetsz.
rap: Kik a további alkotók?
MZ: Nem sokszor fordul elő, hogy kimozdulunk a Nézőművészeti Kft. társulati kereteiből, de most ez történt. Jó, hogy az Átriumban készült előadásban találkozhattam újra a Gyabival (Gyabronka József), akivel a Krétakörben dolgoztunk együtt. Katona Lacival is onnan ismerjük egymást, de vele együtt vagyunk most is a Nézőművészetiben, ahogy az előadásban szintén szereplő Kovács Krisztiánnal is. A rendezővel, Vidovszky Györggyel eddig nem dolgoztam, de az ismeretségünk még a Bárka Színházból datálódik, tehát majdnem harminc évre nyúlik vissza. Már volt próbálkozásunk a közös munkára, most összejött. Dóra Bélával, Makranczi Zalánnal és még jó néhány színésszel nem volt eddig dolgunk a színpadon, de ez nem jelentett gondot, mert nekem amúgy is minden próbafolyamat nehéz.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
