ZSINÓRPADLÁS - Interjú

„Mintha a saját családjukról szólna”

Tena Štivičić drámaíró

Színház

Alföldi Róbert rendezésében mutatták be ősszel a Radnóti Színházban a 3tél című darabját, amelyet korábban London és Zágráb mellett Tokióban is nagy sikerrel játszottak. A szerzővel történelem és politika összefüggéseiről, személyes kötődésről és az állandó kívülállóság érzéséről is beszélgettünk.

Magyar Narancs: A 3tél ősbemutatója a londoni National Theatre-ben volt 2014-ben. A The Guardian kritikusa azt írta, hogy a közönség Horvátországgal kapcsolatos történelmi ismereteinek hiánya megnehezítheti a befogadást. Ezt ön is így érezte?

Tena Štivičić: Ez nem igazán foglalkoztatott, mivel mindig is úgy gondoltam, hogy a 3tél elsősorban egy családról szól. Még ha a jugoszláv és a horvát történelem bonyolult politikai dimenziói között játszódik is, alapvetően nem az volt a célom, hogy Horvátország történelméről írjak színdarabot. Sokkal inkább egy családról, annak is elsősorban a női tagjairól akartam beszélni, illetve arról, hogy hogyan funkcionálnak a különböző generációk a változó politikai környezetben, hogyan hatnak a következő nemzedékre az előző generációk és a letűnt rendszerek titkai. A londoni bemutató után valóban voltak olyan kritikák, amelyek azt tárgyalták, hogy a közönség talán nem értett minden részletet, de én összességében úgy éreztem, hogy ez nem okozott valódi problémát. Nem is feltétlenül kell mindent érteni ahhoz, hogy valaki élvezni tudjon egy előadást. Az mindenesetre nagyon ritka dolog, hogy egy Horvátországhoz hasonló kis országban játszódó darabot egy olyan világszinten is jelentős színházban mutassanak be, mint a National Theatre. Ilyesmi leg­inkább akkor szokott előfordulni, ha az adott országban éppen valami olyan történik, amiért a figyelem hirtelen ráirányul, ezáltal pedig a helyi alkotók is bemutatkozási lehetőséget kapnak a nemzetközi színpadokon. Horvátország esetében ez a kilencvenes évek elején történt meg – akkor én még nagyon fiatal voltam –, azóta viszont eltelt harminc év.

MN: Hogyan kapta meg mégis ez a darab ezt a lehetőséget?

TŠ: Egy brit ösztöndíjprogram keretében írtam a darabot és a Birmingham Repertory Theatre-rel kezdtem el fejleszteni, de ott végül nem tűzték műsorra. Volt viszont egy megérzésem, hogy Howard Daviest, aki egy nagyon ismert és elismert brit rendező volt – sajnos néhány éve meghalt – talán érdekelné, sőt a korábbi munkái alapján reméltem is, hogy szívesen dolgozna a 3téllel. Sikerült eljuttatnom hozzá, és tényleg reagált. Úgy gondolom, az ő szenvedélyessége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a darab valóban életre tudott kelni Londonban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."