ZSINÓRPADLÁS - Interjú

„Mintha a saját családjukról szólna”

Tena Štivičić drámaíró

Színház

Alföldi Róbert rendezésében mutatták be ősszel a Radnóti Színházban a 3tél című darabját, amelyet korábban London és Zágráb mellett Tokióban is nagy sikerrel játszottak. A szerzővel történelem és politika összefüggéseiről, személyes kötődésről és az állandó kívülállóság érzéséről is beszélgettünk.

Magyar Narancs: A 3tél ősbemutatója a londoni National Theatre-ben volt 2014-ben. A The Guardian kritikusa azt írta, hogy a közönség Horvátországgal kapcsolatos történelmi ismereteinek hiánya megnehezítheti a befogadást. Ezt ön is így érezte?

Tena Štivičić: Ez nem igazán foglalkoztatott, mivel mindig is úgy gondoltam, hogy a 3tél elsősorban egy családról szól. Még ha a jugoszláv és a horvát történelem bonyolult politikai dimenziói között játszódik is, alapvetően nem az volt a célom, hogy Horvátország történelméről írjak színdarabot. Sokkal inkább egy családról, annak is elsősorban a női tagjairól akartam beszélni, illetve arról, hogy hogyan funkcionálnak a különböző generációk a változó politikai környezetben, hogyan hatnak a következő nemzedékre az előző generációk és a letűnt rendszerek titkai. A londoni bemutató után valóban voltak olyan kritikák, amelyek azt tárgyalták, hogy a közönség talán nem értett minden részletet, de én összességében úgy éreztem, hogy ez nem okozott valódi problémát. Nem is feltétlenül kell mindent érteni ahhoz, hogy valaki élvezni tudjon egy előadást. Az mindenesetre nagyon ritka dolog, hogy egy Horvátországhoz hasonló kis országban játszódó darabot egy olyan világszinten is jelentős színházban mutassanak be, mint a National Theatre. Ilyesmi leg­inkább akkor szokott előfordulni, ha az adott országban éppen valami olyan történik, amiért a figyelem hirtelen ráirányul, ezáltal pedig a helyi alkotók is bemutatkozási lehetőséget kapnak a nemzetközi színpadokon. Horvátország esetében ez a kilencvenes évek elején történt meg – akkor én még nagyon fiatal voltam –, azóta viszont eltelt harminc év.

MN: Hogyan kapta meg mégis ez a darab ezt a lehetőséget?

TŠ: Egy brit ösztöndíjprogram keretében írtam a darabot és a Birmingham Repertory Theatre-rel kezdtem el fejleszteni, de ott végül nem tűzték műsorra. Volt viszont egy megérzésem, hogy Howard Daviest, aki egy nagyon ismert és elismert brit rendező volt – sajnos néhány éve meghalt – talán érdekelné, sőt a korábbi munkái alapján reméltem is, hogy szívesen dolgozna a 3téllel. Sikerült eljuttatnom hozzá, és tényleg reagált. Úgy gondolom, az ő szenvedélyessége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a darab valóban életre tudott kelni Londonban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?