Magyar Narancs: Az előző igazgató, Kovács Géza felkérésére indultál, s mind a társulat, mind a szakmai bizottság egyöntetűen támogatott, a közgyűlés elfogadott, a bábos szakma örült. Szokatlanul sima út ez manapság egy színházigazgatói kinevezéshez.
Csató Kata: Azért belülről nézve volt izgulni való, hiszen egy nyílt pályázatnál bármi megtörténhet, de végül nem akadt más jelentkező. A pályázat megjelenése után megkerestem a városvezetést, elmondtam ki vagyok, milyen terveim vannak. Sokat számított, hogy Kovács Géza – aki három cikluson keresztül igen magas színvonalon vezette a bábszínházat, de most nyugdíjba megy – támogatott, ő kért fel, hogy pályázzak. A társulatot is jól ismertem, hiszen korábban rendezőként és színészként is dolgoztam velük. De hozzátartozik az is, hogy a teljes anyagi kiszámíthatatlanság miatt a színházigazgatói szék sem túlságosan kényelmes mostanában.
MN: Éppen az anyagi kiszolgáltatottság miatt próbál most sok szabadúszó színész társulathoz szerződni. Más pedig elhagyja a pályát, van, aki az országot is, vagy a színészet mellett más foglalkozást keres. Közrejátszottak megélhetési okok is abban, hogy feladtad a szabadúszást?
CSK: Nem. Már nagyon régen elhatároztam, hogy inkább vállalok plusz civil munkákat, hogy a megélhetés miatt ne kelljen rossz művészi kompromisszumokat kötnöm. Voltam asszisztens az HBO-nál, fejtem tehenet, dolgoztam egy nigériai üzletembernek, aki buszok forgalmazásával foglalkozott, legutóbb pedig egy ügyvédi irodában titkárnősködtem. A különbség annyi, hogy most egyetlen munkám lesz, nem kettő-három. De volt azért olyan időszak is, amikor a tanítás foglalta le minden kapacitásomat, és nem vállaltam mást a művészi munka mellett.
MN: Az SZFE-s időszakod. Melyik osztályokban tanítottál?
CSK: Egy bábrendező osztályt és két rendezőasszisztens osztályt vittem végig. És előkészítettem, koordináltam egy különleges nemzetközi MA-képzést, közösen a prágai, a pozsonyi és a białystoki egyetemmel. A hallgatók egy-egy félévet töltöttek volna mindegyik egyetemen. Nyertünk rá Erasmus-pályázatot, amely a költségek túlnyomó részét lefedte, felvettük a hallgatókat, aztán jött az egyetem einstandolása, és ment az egész a levesbe.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
