ZSINÓRPADLÁS - Interjú

„Valami furcsa kereszt”

Csató Kata bábrendező

Színház

Júliustól ő lesz a szombathelyi Mesebolt Bábszínház igazgatója. Az eddig szabadúszóként dolgozó alkotót a ma kivételszámba menő, szakmai szempontokon alapuló pályázat mellett a tervei­ről és arról is kérdeztük, miért távolodott el a Freeszfétől.

 

Magyar Narancs: Az előző igazgató, Kovács Géza felkérésére indultál, s mind a társulat, mind a szakmai bizottság egyöntetűen támogatott, a közgyűlés elfogadott, a bábos szakma örült. Szokatlanul sima út ez manapság egy színházigazgatói kinevezéshez.

Csató Kata: Azért belülről nézve volt izgulni való, hiszen egy nyílt pályázatnál bármi megtörténhet, de végül nem akadt más jelentkező. A pályázat megjelenése után megkerestem a városvezetést, elmondtam ki vagyok, milyen terveim vannak. Sokat számított, hogy Kovács Géza – aki három cikluson keresztül igen magas színvonalon vezette a bábszínházat, de most nyugdíjba megy – támogatott, ő kért fel, hogy pályázzak. A társulatot is jól ismertem, hiszen korábban rendezőként és színészként is dolgoztam velük. De hozzátartozik az is, hogy a teljes anyagi kiszámíthatatlanság miatt a színházigazgatói szék sem túlságosan kényelmes mostanában.

MN: Éppen az anyagi kiszolgáltatottság miatt próbál most sok szabadúszó színész társulathoz szerződni. Más pedig elhagyja a pályát, van, aki az országot is, vagy a színészet mellett más foglalkozást keres. Közrejátszottak megélhetési okok is abban, hogy feladtad a szabadúszást?

CSK: Nem. Már nagyon régen elhatároztam, hogy inkább vállalok plusz civil munkákat, hogy a megélhetés miatt ne kelljen rossz művészi kompromisszumokat kötnöm. Voltam asszisztens az HBO-nál, fejtem tehenet, dolgoztam egy nigériai üzletembernek, aki buszok forgalmazásával foglalkozott, legutóbb pedig egy ügyvédi irodában titkárnősködtem. A különbség annyi, hogy most egyetlen munkám lesz, nem kettő-három. De volt azért olyan időszak is, amikor a tanítás foglalta le minden kapacitásomat, és nem vállaltam mást a művészi munka mellett.

MN: Az SZFE-s időszakod. Melyik osztályokban tanítottál?

CSK: Egy bábrendező osztályt és két rendezőasszisztens osztályt vittem végig. És előkészítettem, koordináltam egy különleges nemzetközi MA-képzést, közösen a prágai, a pozsonyi és a białystoki egyetemmel. A hallgatók egy-egy félévet töltöttek volna mindegyik egyetemen. Nyertünk rá Erasmus-pályázatot, amely a költségek túlnyomó részét lefedte, felvettük a hallgatókat, aztán jött az egyetem einstandolása, és ment az egész a levesbe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.