ZSIINÓRPADLÁS - Színház

Te(l)jes kanna

Hegedűs a háztetőn

Színház

A múlt évadban egy szombathelyi előadás, a Horváth Csaba rendezte Kivilágos kivirradtig nyerte el a legjobb előadás és a legjobb rendezés díját a Színházi Kritikusok Céhétől.

A szöveg mellett, illetve helyett a mozgást és a testhasználatot középpontba állító, fizikai színháznak is nevezett irányzat legismertebb hazai képviselője akkor saját csapata, a Forte Társulat néhány tagját is vitte magával, az előadás koprodukcióban született. A mostani előadással azt is bizonyítja a szombathelyi társulat, hogy már önállóan is jól beszélik ezt a testnyelvet. Hozzájárult ehhez az is, hogy Horváth Csaba tanítványai, Nagy Péter István és Widder Kristóf is rendeznek a színházban, és a mozgás az ő előadásaikban is ki­emelt szerepet játszik. A fizikai színházi gondolkodás gyökeret eresztett tehát, és bebizonyosodott, hogy nagyon is összeilleszthető egy vidéki, széles közönségnek játszó színház repertoárjával. És az is bebizonyosodott, hogy mindez egy sokat játszott, mára klasszikusnak számító musical esetében is megtehető, anélkül, hogy elriasztanák a hagyományos színházon és musicaleken szocializálódott nézőket.

Nem véletlen az sem, hogy az utóbbi egy évben ez már a negyedik jól sikerült bemutató a darabból magyar színpadokon (Szegeden, Csíkszeredán és Szatmárnémetiben is játsszák). A musical szomorú aktualitását jelzi, hogy a darabbeli Anatevka nevét kapta az a Kijivhez közeli falu, amelyet 2015-ben a kelet-ukrajnai harcok elől menekülő zsidó családok befogadására hoztak létre, és amely ma is fogadja a háború elől menekülőket. A szombathelyi előadás azonban direkten nem aktualizál, a nézőn múlik, hogy mennyire látja bele a mát az eredeti történetbe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.