A szöveg mellett, illetve helyett a mozgást és a testhasználatot középpontba állító, fizikai színháznak is nevezett irányzat legismertebb hazai képviselője akkor saját csapata, a Forte Társulat néhány tagját is vitte magával, az előadás koprodukcióban született. A mostani előadással azt is bizonyítja a szombathelyi társulat, hogy már önállóan is jól beszélik ezt a testnyelvet. Hozzájárult ehhez az is, hogy Horváth Csaba tanítványai, Nagy Péter István és Widder Kristóf is rendeznek a színházban, és a mozgás az ő előadásaikban is kiemelt szerepet játszik. A fizikai színházi gondolkodás gyökeret eresztett tehát, és bebizonyosodott, hogy nagyon is összeilleszthető egy vidéki, széles közönségnek játszó színház repertoárjával. És az is bebizonyosodott, hogy mindez egy sokat játszott, mára klasszikusnak számító musical esetében is megtehető, anélkül, hogy elriasztanák a hagyományos színházon és musicaleken szocializálódott nézőket.
Nem véletlen az sem, hogy az utóbbi egy évben ez már a negyedik jól sikerült bemutató a darabból magyar színpadokon (Szegeden, Csíkszeredán és Szatmárnémetiben is játsszák). A musical szomorú aktualitását jelzi, hogy a darabbeli Anatevka nevét kapta az a Kijivhez közeli falu, amelyet 2015-ben a kelet-ukrajnai harcok elől menekülő zsidó családok befogadására hoztak létre, és amely ma is fogadja a háború elől menekülőket. A szombathelyi előadás azonban direkten nem aktualizál, a nézőn múlik, hogy mennyire látja bele a mát az eredeti történetbe.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
