„Mit írtál, szakácskönyvet?”

Bíró Kriszta színész

Színház

Bár már négy kötetet jegyez – egy beszélgetőkönyvet és több színpadi adaptációt –, még mindig zavarba ejti, ha írónak nevezik. Az Örkény Színház színészével a legújabb novelláskötete, a Kevert kapcsán így elsősorban az írásról beszélgettünk.

Magyar Narancs: A köteted könyvbemutatóján is aláhúztad, hogy nem tartod magad írónak. Miért?

Bíró Kriszta: Színész vagyok, aki ír, így szeretem definiálni magam. Az író számomra mondjuk, García Márquez. Lehet, hogy van ebben némi infantilizmus is, mert amikor gyerekként olvasóvá válunk, az író olyan, mint a király vagy a királylány, vagy a herceg, fehér lovon. Természetesen szorongás és óvatosság is van ebben, nehogy a hübrisz hibájába essek. De tényleg nem a kulturált álszerénység beszél belőlem.

MN: El tudod képzelni, hogy valaminek a hatására ki tudd mondani, hogy színész és író is vagyok?

BK: Például ha valaki leírja, hogy színész-író, akkor már nem zavar, nem ugrik össze tőle a gyomrom. Ötéves korom óta színésznek készülök, és harminchárom éves voltam, amikor először megjelent szövegem nyomtatásban, úgyhogy ez még nem állt annyira készen bennem. Ha eltelik még harminchárom év, akkor lehet, hogy majd ki merem mondani.

MN: Benne van az is, hogy nem tartod magad elég jónak?

BK: Ezt az olvasó dolga eldönteni. Az irodalom egy hatalmas óceán, vannak benne fároszok és szigetek, és vannak a vízcseppek – én vízcseppként is nagyon jól érzem magam.

MN: Úgy tudom, azt is nehéz volt kimondanod, hogy színész vagy.

BK: Ezzel nem vagyok egyedül a szakmában. Amikor átvettük a diplománkat, és megláttuk leírva, hogy színészek vagyunk, hirtelen valóságossá vált, hogy immár azt, hogy színészek vagyunk, ki lehet jelenteni. Óvatosan mondja ki az ember, ha azzá válik, amit megálmodott magának. Ha megkérdeztek, mi a foglalkozásom, elég hamar ki tudtam mondani, hogy színész, de ha most megkérdezik, nem tudom azt mondani, hogy színész és író vagyok, nem visz rá a lélek.

MN: Mikor kezdtél el írni?

BK: Írogattam én korábban is, de az mindig valamilyen színházi előadáshoz kapcsolódott. Amikor a gyerekem kétéves volt, és délután végre elaludt, egy Népszabadsággal a kezemben ültem a lakás legkisebb helyiségében. Az apróhirdetéseknél olvastam egy hírt, hogy a chaplinfilm.hu és a magyar.film.hu forgatókönyvíró pályázatának határideje másnap lejár. Egyoldalas szinopszist kellett leadni egy filmötletről. Fölhívtam Honti Gyuri barátomat és megkérdeztem, hogyan kell bekapcsolni a számítógépet. Gyuri elmagyarázta, én bekapcsoltam, megírtam azt az egy oldalt és gyorsan elküldtem. Megnyertem a pályázatot. Ott álltam egy forgatókönyvvel a kezemben, ami Budapesten játszódik a 30-as években, egyebek közt a Gundelben és a Városligetben, vagy­is pontosan tudtam, ebből soha nem lesz film. Ez volt az Egyszer van. Mivel látták, mennyi munkám van benne, Orbán Eszter és Vámos Anna azt javasolták, adjam oda az Ab Ovo könyvkiadónak. Odaadtam, elolvasták, azt mondták, hogy ez nagyon jó, csak kevés, ehhez még írni kell, és akkor valahogy kiszaladt még két kisregény. Ez lett az első könyvem, a Jozefa.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.